Erről kevesen mernek beszélni: Jó társadalom csak akkor épül, ha mindenki kiveszi belőle a részét

Pénzcentrum: A Veolia egyszerre van jelen a víz-, a hulladék- és az energiaszektorban. Ön hogyan határozná meg, mi a márka esszenciája ezek metszéspontján?

Oláh Ágnes: A Veolia egy több mint 170 éves múlttal rendelkező francia hátterű vállalat, amely 1994 óta van jelen Magyarországon. Eredetileg víz- és hulladékgazdálkodással foglalkozott, és csak később bővült az energetikai szegmenssel. Érdekesség, hogy míg globálisan a víz és a hulladék volt az alap, itthon az árbevétel közel 95%-át az energetikai üzletág adja, de természetesen hazánkban is jelen vagyunk a vízszolgáltatásban is.

A Veolia egy rendkívül komplex stratégiával működik, amelyet egyértelműen áthat a fenntarthatóság és a környezetvédelem. A mostani négyéves stratégiai programunk neve GreenUp – magyarul talán „zöldítésre fel”, amelynek központi eleme a dekarbonizáció, azaz a szénmentesítés. Ez különösen fontos például a közép-kelet-európai szénerőművek kiváltásánál. Emellett kiemelt célunk az erőforrásokkal való felelős gazdálkodás, legyen szó ivóvíz biztosításáról, szennyvízkezelésről vagy hulladékártalmatlanításról.

Számomra a Veolia márka esszenciája éppen ebben rejlik: abban, hogy a bolygó megóvása és az erőforrások felelős használata nem külön feladatként jelenik meg, hanem minden tevékenységünk szerves része.

Mit gondol, mit tud a magyar közönség a Veoliáról – és mi az, amit szeretnének, hogy tudjon? Van szakadék a kettő között?

Mivel alapvetően B2B szolgáltatásokat nyújtunk, sokan nem ismerik a Veolia nevet, különösen ott, ahol nincs közvetlen kapcsolatunk a lakossággal. A távhő és vízágazatban természetesen vannak végfelhasználóink is, de az ő tudatukban gyakran inkább a korábbi helyi márkák élnek tovább. Például Pécsett sokan még mindig Pannon Hőerőműként emlegetik az ottani létesítményt, nem pedig Veoliaként. Ez nem is meglepő, hiszen a cégcsoport folyamatosan bővült Magyarországon, több meglévő márkát is felvásárolt, és ezeknek az integrációja – a lokális márkák és a Veolia mint esernyőmárka közötti egyensúly megteremtése – egy tudatosan kezelt folyamat.

A szakmában természetesen jól ismernek bennünket, különösen az energetikában, ahol gyakorlatilag piacvezetők vagyunk. A társadalom szélesebb rétegeihez viszont sokszor nem egyszerű eljutni, hiszen a szolgáltatásaink – mint például a villamosenergia-termelés vagy a távhőszolgáltatás – „láthatatlanok”. Nem kézzelfogható termékeket adunk, mégis mindenki természetesnek veszi, hogy működik a hűtő, van világítás, megy a fűtés, vagy tiszta víz folyik a csapból.

Éppen ezért nálunk kiemelten fontos, hogy társadalmi felelősségvállaláson keresztül kapcsolódjunk a lakossághoz. Hiszünk abban, hogy ahol jelen vagyunk, ott kötelességünk is beágyazódni a helyi közösségbe – hiszen a munkatársaink is onnan jönnek, és a szolgáltatásainkat is ott használják. Jó példa erre a pécsi fényfesztivál, amelynek fő szponzora a helyi leányvállalatunk. A fény is energia – és azt mi biztosítjuk hozzá. Ezzel nemcsak támogatjuk a város kulturális életét, hanem láthatóvá is tesszük a működésünket.

Összességében tehát akadhat némi szakadék aközött, amit tudnak rólunk, és amit szeretnénk, hogy tudjanak. De például a CSR-tevékenységeinkkel pontosan azon is dolgozunk, hogy ez a távolság csökkenjen.

A fenntarthatóság ma szinte kötelező hívószó. De hogyan lehet megkülönböztetni a valódi tartalmat a puszta PR-csomagolástól – akár belső döntéshozóként, akár a közönség irányába?

Ez tényleg egy nehéz kérdés. Külső szemlélőként nagyon nehéz megállapítani, hogy egy cég által kommunikált fenntarthatósági üzenetek mögött mennyi valódi tartalom van. Ma valóban trendi zöldnek lenni, és sok cég próbál fenntarthatóságra hivatkozva pozitív képet kialakítani magáról. Ugyanakkor fontos tudni, hogy valóban fenntarthatóvá válni hosszú folyamat, nem egyik napról a másikra történik. A mi esetünkben könnyebb dolgunk van, mert technológiai hátterünkkel konkrét, mérhető eredményeket tudunk felmutatni. Például több, korábban szenes erőművet biomassza-alapú vagy nagy hatékonyságú gázüzemű működésre állítottunk át, ami jelentős és igazolható kibocsátáscsökkentéssel jár. Ezek a változások számokban mérhetőek és bizonyíthatóak.

Mi a Veoliánál csak akkor kommunikálunk fenntarthatóságról, ha valóban konkrét projektek és eredmények állnak mögötte. Más cégekről nyilván nem tudok véleményt formálni, biztos vagyok benne, hogy sokan hitelesen és őszintén működnek ezen a téren, de abban is, hogy ez mindenütt egy hosszabb fejlődési folyamat része.

A mi fő feladatunk az, hogy a vállalt szolgáltatásokat folyamatosan, biztonságosan, környezetkímélő módon nyújtsuk. Nálunk a munka jelentős része 0-24-ben zajlik, ezért az elsődleges cél mindig az, hogy minimális negatív környezeti hatás mellett biztosítsuk a működést és a munkavállalóink biztonságát. Csak ezek után jön a kommunikáció arról, hogy mindezt hogyan és milyen eredménnyel tesszük.

Milyen típusú kezdeményezései vannak jelenleg a Veoliának – és miért lóg ki közülük a 'Tehetség esélyt érdemel' program?

A Veoliánál jelenleg három fő irányvonalat követünk a társadalmi felelősségvállalásunkban. Az első a fenntarthatóság, amely magába foglalja a környezetvédelmet, az egészséges életmódot és a szemléletformálást. Úgy gondolom, hogy a fiatalok körében lehet igazán jelentős változást elérni, ezért rendszeresen szervezünk iskolai programokat, támogatunk egészségtudatos kezdeményezéseket, sporteseményeket és civil szervezeteket. A körforgásos gazdaság témakörében egy blogot is működtetünk (korkorosgazdaság.hu), ahol heti rendszerességgel jelennek meg a fenntarthatósághoz kapcsolódó cikkek és interjúk.

A második pillér az esélyegyenlőség. Számunkra alapérték, hogy mindenkit tisztelettel kezeljünk, függetlenül attól, honnan érkezik, milyen háttérrel vagy tulajdonságokkal rendelkezik. Olyan érzékenyítő és közösségépítő programokat támogatunk, amelyek elősegítik a sokszínűséget és a társadalmi befogadást.

A harmadik terület a művészetek támogatása. Hiszem, hogy a kultúra nélkülözhetetlen eleme a társadalomnak, ezért számos kulturális és művészeti eseményt támogatunk. Ezekkel a kezdeményezésekkel igyekszünk összekapcsolni a társadalmi üzeneteinket is, például környezetvédelmi fotókiállításokon keresztül mutatjuk be a természet szépségeit és sérülékenységét. A vizuális élményekkel, a művészet sajátos nyelvén gyakran hatékonyabban tudunk közvetíteni fontos társadalmi üzeneteket, mint pusztán szavakkal.

És akkor van a „Tehetség esélyt érdemel” programunk, ami igazából mind a három alappillérnek az ötvözete, amely különleges helyet foglal el a kezdeményezéseink között/tevékenységeink között, mert hosszú távú elköteleződésen alapul. Állami gondozott gyerekeket támogatunk művészeti mentorálással, segítve őket abban, hogy felismerjék saját tehetségüket, és megtanuljanak célokat kitűzni és azokért küzdeni. A programban megjelenik a fenntarthatóság is: az alkotásokhoz például újrahasznosított anyagokat is használ, a természet szeretete pedig inspirációként szolgál a gyerekek számára.

Művészetről, gyerekekről, állami gondozásról van szó – hogyan lehet úgy kommunikálni egy ennyire érzékeny programot, hogy az ne csússzon át teljes PR-ba vagy pátoszba? Hol húzódik az a határ?

Ez egy valóban érzékeny terület, ahol a kulcs az őszinteség és a hitelesség. A „Tehetség esélyt érdemel” programnál is az elsődleges cél, hogy a gyerekeken segítsünk, nem pedig az, hogy mindenáron a céget állítsuk középpontba. Természetesen jelen van a kommunikáció, de mindig ügyelünk arra, hogy a hangsúly a cselekvésen és a valódi eredményeken legyen.

Azt gondolom, a határ ott húzódik, ahol a valós segítség és a hiteles társadalmi felelősségvállalás találkozik a kommunikációval. Számunkra a hosszú távú elköteleződés alapvető, ezért nem egyszeri látványos akciókat szervezünk, hanem fenntartható programokat, amelyek tényleges változásokat hoznak a gyerekek életében. Ezért 2021 óta folyamatosan minden évben indítjuk a programot.

Ezeknek a gyerekeknek nem csupán pillanatnyi örömökre van szükségük, hanem valódi lehetőségekre, amelyekkel hosszú távon is képesek boldogulni.

A programunk éppen ezért összpontosít arra, hogy olyan készségeket, szemléletet adjon át nekik, amelyek segítenek abban, hogy önálló, értéket teremtő felnőtté válhassanak. Éppen ezért kerüljük a túlzott pátoszt vagy az öncélú PR-t – helyette a konkrét eredményekre és a hiteles történetekre fókuszálunk.

A „szemétből műtárgy” koncepció egy rendkívül erős vizuális szimbólum, és ezt már a program elején használtátok. Itt egyértelműen megjelennek a fenntarthatósággal kapcsolatos gondolatok is. Mennyire használható ez a típusú kreatív szemlélet a fenntarthatósági gondolkodás formálására más célcsoportokban is?

A „szemétből műtárgy” koncepció valóban erős vizuális szimbólum, és már a program első évadában is jelen volt. A hulladékkezelési üzletágunknál felmerült, hogy a használt zsákok – anyagukban és megjelenésükben – alkalmasak lehetnek festővászonként való újrahasznosításra. Bár technikailag bonyolult az előkészítésük, több alkotás is készült ezekre. Ez a típusú kreatív szemlélet nemcsak a gyerekekre hat, hanem más célcsoportokat is meg lehet vele szólítani.

Együtt dolgozunk például Csikós-Nagy Zsuzsanna környezeti művésszel is, aki Amerikából kapcsolódik be alkalmanként a programba, és akinek az alkotásai a természet szépségét és sérülékenységét mutatják be. Egyik közös projektünk során – az Art Marketen Budapesten – a gyerekek egy kiszáradt fát „élesztettek újra”: leveleket készítettek hozzá, üzenetekkel díszítették, és így szimbolikusan új életet adtak neki. Ez az alkotás jól kifejezte a körforgásos szemlélet és a természetvédelem fontosságát. Ez a gondolkodásmód a kollégáink között is egyre jobban jelen van. A HR Igazgatóság rendszeresen hirdet belső CSR-kezdeményezéseket, például jeles napokhoz kötődően olyan felhívásokat, ahol a munkatársak megmutathatják, hogyan hasznosítanak újra különféle tárgyakat otthon. Különösen kreatív ötletek születnek: új funkciót kapnak régi gumik, palackok, üvegek – mindezeket fotókon keresztül osztják meg egymással.

Mennyire cél a programban az esztétikai minőség – és mennyire a lehetőségteremtés azoknak, akiknek egyébként esélyük sem lenne művészethez jutni?

Amikor elindítottuk a programot, az elsődleges cél az esélyteremtés volt – hogy olyan gyerekek is kapcsolatba kerülhessenek a művészettel, akiknek erre egyébként nem lenne lehetőségük. Kezdetben mi sem tudtuk, mire számítsunk: ismeretlen terep volt számunkra az állami gondozotti környezet, és a szabályozási keretek is sok kihívást jelentettek. De az első évad tapasztalatai segítettek abban, hogy a második évadra már rutinosabban tudjunk működni.

A program népszerűsége is nőtt: több gyerek és több mentor csatlakozott, és sokan visszatértek az első évadból. Ez számunkra óriási megerősítés volt. Most, a harmadik évadban már vannak olyan résztvevők, akik harmadszor is visszatértek. A legutóbbi adatok szerint tizennégyen újra jelentkeztek, és új gyerekek is csatlakoztak hozzájuk.

Miközben a program továbbra is elsősorban lehetőséget teremt, mostanra az is felmerült bennünk, hogy vannak köztük tehetséges fiatalok, akik akár tovább is tudnának lépni a művészeti pályán.

Ezért elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tudnánk partnereket találni, akik támogatni tudnák őket a tehetséggondozásban. Bár a gyerekek tizennyolc éves koruk után kikerülnek az ellátórendszerből, ha látjuk bennük a potenciált, megpróbáljuk megtalálni számukra azokat az utakat, ahol a fejlődésük nem áll meg a program végével.

Milyen korcsoportból kerülnek be a programba a fiatalok?

A programba 7 és 18 év közötti gyerekek kerülnek be, ami elég tág korosztályt ölel fel. Ez természetesen kihívást is jelent, különösen a mentorok számára. A kisebb gyerekek figyelme ugyanis nehezebben köthető le hosszabb ideig, ezért velük általában többen, kisebb csoportokban dolgozunk. A nagyobbaknál viszont előfordul, hogy egy vagy két gyerek van csak egy-egy alkalmon, így velük sokkal személyre szabottabban lehet foglalkozni.

Úgy látjuk, hogy minél korábban kezdhetik el a gyerekek ezt a fajta alkotói munkát, annál nagyobb esélyük van arra, hogy hosszú távon kibontakozzon a tehetségük. A mentoraink maguk is gyakorló művészek, akik érzékenyen és tudatosan közelítenek a gyerekekhez, és segítenek abban, hogy a bennük rejlő lehetőségek valóban felszínre kerüljenek. Bízunk benne, hogy idővel lesznek olyan fiatalok, akik ennek a programnak köszönhetően a művészetek irányába fordulnak, és akár pályára is állnak ezen a területen.

A program végén a fiatalok festményeit elárverezik. Mennyire sikeresek ezek az aukciók, mekkora pénzek kerülhettek így a programban résztvevők számlájára?

A program részeként minden évad végén jótékonysági aukciót tartunk, ahol a gyerekek által készített alkotásokat árverezzük el. A cél az, hogy a gyerekek az alkotásaik révén anyagi támogatáshoz jussanak, amit saját céljaikra fordíthatnak. Az ebből befolyt teljes összeg az ő nevükre szóló vagy gyámi számlájukra kerül, és ők rendelkeznek felette.

Természetesen a kisebbek gyakran valamilyen vágyott tárgyat vásárolnak belőle, de a nagyobbaknál már megfigyelhető egy tudatosabb hozzáállás: tanfolyamokra, képzésekre gyűjtenek, és komolyan veszik ezt a lehetőséget. A kikiáltási ár jellemzően 50 ezer forint körül van, de a tavalyi aukción volt olyan mű is, amely 160-170 ezer forintért kelt el – ez hatalmas összeg ezeknek a gyerekeknek, és óriási motivációt jelent.

Számukra ez valódi sikerélmény. Egy teljes éven át dolgoznak, elköteleződnek, küzdenek az alkotásaikkal, és aztán megtapasztalják, hogy a befektetett munka értéket teremt. Látják, hogy a műveik kiállításra kerülnek, emberek megnézik őket, licitálnak rájuk, és végül elviszik őket. Ez a pillanat számukra nagyon meghatározó – nemcsak az anyagi vonzata miatt, hanem azért is, mert elismerést és megerősítést kapnak abban, hogy amit csinálnak, az számít.

Önnek van személyes kedvenc képe?

Igen, van kedvencem – sőt, tavaly az aukción vásároltam is egy képet. Egy igazán vidám alkotásról van szó, tele színes pillangókkal, szinte sugárzik belőle az öröm. Most a lányom szobájának falát díszíti. Volt egy másik kedvencem is, amit sajnos elvittek előlem. Nagyon szerettem volna megszerezni, részt vettem a licitálásban is, de végül túl magasra szökött az ára, úgyhogy kénytelen voltam feladni. Egy igazán különleges, játékos alkotás volt: erdei jelenet, macskagombák, amiknél a kalap helyett voltaképpen macskafejek voltak a gombákon. Olyan jól meg volt csinálva, hogy rögtön azt gondoltam, ebből akár egy animációs filmet is lehetne készíteni. A színvilága, a hangulata teljesen magával ragadott. Ami igazán lenyűgöző, hogy ezeket a képeket 14-15 éves gyerekek készítették. A tehetségük, a látásmódjuk és a kreativitásuk sokszor egészen meglepő.

Mi alapján döntik el, milyen ügyek mellé állnak?

Az, hogy milyen ügyek mellé állunk, mindig attól függ, mennyire illeszkedik az adott kezdeményezés a három fő fókuszterületünkhöz: a fenntarthatósághoz, az esélyegyenlőséghez és a művészetek támogatásához. A „Tehetség esélyt érdemel” program pont azért különleges számunkra, mert mindhárom pillérünket egyszerre képviseli. Ez egy ritka találkozása a céljainknak, ráadásul hosszú távon is működtethető, ami még értékesebbé teszi.

Ez adta magát, vagy ez valakinek az ötlete volt, személyes ügy?

A program alapítója, Érczy Zsolt keresett meg minket az ötlettel, és amikor megismertük a koncepciót, úgy éreztük, ez tökéletesen illik a Veolia értékrendjébe. Rögtön nyitottak voltunk rá, bár természetesen eleinte nekünk is tanulnunk kellett: nem ismertük az állami gondozás rendszerét, a működési kereteket, és nem tudtuk pontosan, mire számíthatunk. De ahogy haladtunk előre, a program egyre inkább kiforrottá vált. 2021-ben indultunk el, most pedig már a harmadik évadnál tartunk, több év tapasztalatával a hátunk mögött.

A visszajelzések rendkívül pozitívak – nemcsak a gyerekektől és a mentoroktól, hanem kívülről is. Tavaly már annyira bíztunk a program erejében, hogy beneveztük néhány szakmai díjra, és a legnagyobb örömünkre két elismerést is elnyertünk, az Art is Business Egyesület díját a vállalati projekt kategóriában és a CSR Hungary díjat a Közös ügyek – közös felelősség kategóriában. Ez minket is megerősített: érdemes volt belevágnunk, és mások is látják az értékét annak, amit csinálunk.

Őszintén szólva nem lesz könnyű ezt a programot felülmúlni.

Mennyire alakítják az ilyen programok a belső vállalati kultúrát? Visszahat-e a munkatársakra az, hogy a cég ilyen ügyek mellé áll – akár szemléletben, akár lojalitásban?

A társadalmi felelősségvállalás nem csak kifelé szól természetesen. Fontosnak tartjuk, hogy a saját munkavállalóink felé is elköteleződjünk. A Veoliánál ezt tudatosan képviseljük: a cég értékrendje nemcsak a felsővezetés szintjén van jelen, hanem igyekszünk ezt a szellemiséget mindenkihez eljuttatni. A Veolia Cares nevű kezdeményezés például arról szól, hogy világszerte minden munkatársunk – bármelyik kontinensen is éljen – ugyanazokat a szociális juttatásokat kapja. Ez életbiztosítástól, a mindkét szülőnek járó szülési szabadságon át a haláleseti támogatásig sok mindent magában foglal, ami szerintem különösen fontos és ritka.

Ráadásul minden munkavállalónk jogosult évente egy fizetett napra, amelyet társadalmi célú önkéntes munkával tölthet el egy általa választott ügyet segítve – legyen az egy civil szervezet, állatmenhely vagy bármilyen nonprofit kezdeményezés. Szerintem ez nemcsak a közösségi felelősségvállalást erősíti, hanem a cégen belüli lojalitást és összetartozás érzését is. Ha csak a munkatársaink fele él ezzel a lehetőséggel, az már több mint 100 ezer napnyi segítség évente, világszerte – ez hatalmas érték.

Egy ilyen sokrétű cég esetében mik a legnagyobb kihívások a kommunikációs konzisztencia megtartásában? Hogyan lehet egyszerre megszólalni a lakosság, az ipar és a döntéshozók felé úgy, hogy az üzenet ne híguljon fel?

Természetesen egy ilyen sokrétű, országosan jelen lévő cég esetében kihívást jelent, hogy kommunikációs szempontból konzisztensen jelenjünk meg. Ezért is dolgozunk központi értékrend és egységes üzenetstruktúra mentén – pontosan tudjuk, mit szeretnénk a külvilág felé képviselni, és mi az, ami valóban rólunk szól. A kommunikáció nálunk nem öncélú: akkor szólalunk meg, amikor valóban van mondanivalónk. Nem törekszünk arra, hogy állandóan jelen legyünk, de amikor fontos esemény történik, amikor eredményeket tudunk felmutatni, vagy olyan ügyek mellé állunk, amelyek értéket képviselnek, akkor azt igyekszünk arányosan, hitelesen megmutatni.

A célcsoportok sokfélesége miatt figyelnünk kell arra is, hogyan és hol kommunikálunk. Egy lakossági programról helyi szinten számolunk be, például ha Pécsett zajlik valami, akkor annak ott van relevanciája. Ugyanakkor ipari partnereink és döntéshozók felé már más hangvétel és más csatornák szükségesek. Fontos számunkra, hogy a társadalmi felelősségvállalás üzenetei minden telephelyünk környezetében megjelenjenek – így tudjuk biztosítani, hogy mindenhol érzékelhető legyen a jelenlétünk értéke.

Ha egyetlen gondolatot szeretne rögzíteni a magyar közvélemény fejében, mint Oláh Ágnes, marketingvezető, mi lenne az?

Azt üzenném, hogy apró lépésekkel is lehet előre haladni – és mindenki találhat olyan ügyet, ami mellé oda tud állni. Sokan talán nem is gondolják, hogy hétköznapi emberként is van hatásuk. Biztos vagyok benne, hogy ha körbenéznének, találnának valamit, amihez kapcsolódhatnak, és amiért tenni tudnak.

Én hiszek ebben. Magánemberként is fontosnak tartom, hogy kiálljak ügyek mellett. Ahogy telik az idő, az ember életében eljön az a pont, amikor már nemcsak építeni akar – karriert, családot, otthont –, hanem adni is szeretne. Szerintem ez a lelki érettség egyik jele. És ezt nem lehet csak a cégektől várni.

Természetesen vállalatként is felelősséget kell vállalnunk, de jó társadalom csak akkor épül, ha mindenki kiveszi belőle a részét – egyénként is.

(Címlapkép és fotók: Stiller Ákos)