Egyre veszélyesebbek a kullancsok Magyarországon: indul az invázió, ilyen betegséget terjesztenek

Pénzcentrum: Az elmúlt időszakban megjelent egy hír arról, hogy azonosítatlan, veszélyes albínó kullancs jelent meg hazánkban. Bár az információ azon részét, hogy egy új faj lenne, azóta több szakember is kritizálta, a hír még mindig ott kering a világhálón és sokakban kelt félelmet. Mi az igazság?

Dr. Kurucz Kornélia: Több állatcsoport esetében elképzelhető, hogy megjelenik egy-egy albínó példány, de a rovaroknál nincs albinizmus (vagy legalábbis nullához közelít az esélye), mert esetükben a színért felelős melanin termelés más módon működik, mint például a gerinceseknél. A pigmenthiányt okozó genetikai eltérések a természet részei, de ezek megjelenése egyáltalán nem utal egy új faj megjelenésére.

Az állítólagos albínó kullancs esetében a faj genetikai azonosítása adna biztos választ, de a nyilvánosság elé került fotók alapján azt mondanám, hogy a morfológiai jellemzők, vagyis az állat testformája, mérete nem utalnak ismeretlen fajra. Inkább azt feltételezhetjük, hogy a hazánkban régóta jelen lévő közönséges kullancs, aminél megjelent egy színeltérés. Fontos hangsúlyozni, hogy a fehér szín nem jelent automatikusan egy veszélyesebb vagy új kórokozókat hordozó élőlényt.

A szín „csak” a külső megjelenésre utal, de önmagában nem befolyásolja az állat viselkedését, betegség terjesztő képességét.

Mindamellett, a világos (fehér) szín ökológiai szempontból sem kedvező stratégia egy kullancs számára. A megjelent hír, azon túl, hogy (amúgy helyesen) felhívja a figyelmet a kullancsok által jelentett veszélyekre, egyben félre vezető is: a pigment hiányos kullancs „megjelenését” párhuzamba állítani az „egyre több Hyalomma kullanccsal” teljesen alaptalan.

Valóban, néhány éve Magyarországon is találkozhatunk a Hyalomma nemzetségbe tartozó, itthon egzotikusnak számító kullancsokkal. A feltételezhetően vándormadarakkal érkező példányok valóban képesek terjeszteni az úgynevezett krími-kongói vérzéses láz vírusát, azonban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközponttal közösen végzett vizsgálataink alapján, a hazánkban eddig azonosított kullancs példányok egyike sem hordozta ezt a vírus.

Erről bővebben a Kullancsfigyelő oldalon tájékozódhatnak. Sajnálatos módon gyorsan terjednek az ilyen szenzációhajhász hírek, ezért különösen fontos, hogy mindenki megbízható forrásokból tájékozódjon, és ne hagyja, hogy alaptalan információk félelmet keltsenek.

Ha már szóba került az albínó jelenség, mit jelent ez pontosan?

Az albinizmus egy veleszületett genetikai rendellenesség, amelynek lényege a pigmenthiány. Az ilyen élőlények szervezetében a melanin nevű színezőanyag termelődése nem megfelelő, vagy teljesen hiányzik. Emiatt pedig a bőrük, szőrük, tollazatuk vagy egyéb kültakarójuk szokatlanul világos, gyakran fehér színű. Az albinizmus leggyakrabban az emlősöknél figyelhető meg, de madaraknál, hüllőknél, sőt rovaroknál is dokumentálták már. Sőt, az embereknél is előfordulhat. Evolúciósan nem túl sikeres forma, hiszen az ilyen egyedek kisebb eséllyel élik túl a természetes szelekció kihívásait.

Az állatok esetében a színeknek ugyanis fontos szerepe van, elsősorban a rejtőzködésben, hiszen a természetes álcázás segít elkerülni a ragadozókat. Az albínó példányok a színük miatt kirívóvá válnak környezetükben. Érdekes módon a pigmentáció változása nem mindig rendellenesség, az történhet adaptáció révén is. Jó példa erre az ipari melanizmus jelensége, hiszen a sötétebb színű lepkék például nagyobb túlélési eséllyel rendelkeznek azokban a városi vagy iparilag szennyezettebb környezetben, ahol a fák törzse is sötétebb a szmog miatt. Ebben az esetben a sötét szín előnyt jelent, egyfajta adaptáció.

Visszatérve a kullancsokra: hányféle kullancsfaj van jelen hazánkban?

Itt érdemes inkább az európai régióra koncentrálni, ahonnan releváns adataink vannak. Jelenlegi ismereteink szerint hazánkban körülbelül negyven kullancsfaj él, ugyanakkor nem mindegyik jelent számottevő kockázatot az emberre vagy a házikedvenceinkre nézve.

Mindössze néhány ilyen kullancsfajról beszélhetünk, amelyek rendszeresen kapcsolatba kerülhetnek velünk, és adott esetben betegségeket is terjeszthetnek. Ilyen például az Ixodes ricinus, a közönséges kullancs, amely a Lyme-kór és a vírusos agyvelőgyulladás (kullancs-encephalitis) fő terjesztője.

A különböző kullancsfajok gazdaspektruma, tehát az, hogy milyen állat csoportokon élősködnek, nagyon eltérő lehet. Vannak olyan kullancsok, amelyek szinte kizárólag madarakon élnek, mások denevérekre specializálódtak. Az ilyen fajok általában ritka esetben kerülnek kapcsolatba emberrel vagy háziállattal, így annak esélye, hogy egy ilyen kullancs ránk akadjon, rendkívül csekély.

Ha kullancsot találunk magunkon, akkor az a legfontosabb, hogy minél előbb és határozott mozdulattal eltávolítsuk, minél közelebb a bőrfelszínhez. Fotó: Jeki Gabriella

Mennyire valószínű az, hogy egyes kullacs fajok rezisztenssé váljanak az oltóanyag, tabletták, más védekezési formák ellen?

A kullancsok rendkívül ellenálló élőlények. Testfelépítésük, különösen a vastag, kitines kültakarójuk természetes védelmet jelent a legtöbb kémiai szerrel szemben. Ráadásul ezek az állatok másképp reagálnak a környezeti hatásokra is, mint például a szúnyogok.

A hatóságok korábban már próbálták őket célzottan, kémiai módon gyéríteni, ám az a tapasztalat, hogy csak rendkívül erős, nem szelektív vegyszerekkel lehetne hatékonyan fellépni ellenük. Az ilyen szerek viszont minden mást is elpusztítanak a környezetben, beleértve a hasznos rovarokat és más élőlényeket. Az Európai Unióban jelenleg nincs is engedélyezett vegyszer, amelyet legálisan és célzottan lehetne kullancsok ellen alkalmazni.

A védekezés ezért egyéni szinten történik: a házikedvencek esetében például úgynevezett spot-on készítményekkel, nyakörvekkel, tablettákkal, míg az embereknél fizikai védelemmel, kullancsriasztó szerekkel és védőoltással, bár ez csak a kullancs-encephalitis ellen hatásos. És ami a rezisztencia kialakulásának esélyét illeti: bár elméletileg nem kizárt, hogy bizonyos kullancs populációk hosszú távon kevésbé reagálnak egyes hatóanyagokra, jelenleg nem áll rendelkezésre olyan adat, amely széles körű rezisztencia kialakulását igazolná vagy akár cáfolná. Az azonban elképzelhető, hogy az embereknél kialakuló antibiotikum rezisztenciához hasonlóan a kullancsok is alkalmazkodni tudnak és egy-egy riasztószer később már nem fog működni.

Ebből adódik is a kérdés: akkor mennyire hatásosak a humán gyógyszerek, oltóanyagok?

Először is fontos megérteni, hogy teljesen mindegy, hogy egy lárva, egy nimfa vagy egy kifejlett példány akaszkodott ránk, mert mindegyik képes kórokozót átadni. Ezért bármilyen kullancsról beszélünk, mindig fennáll a fertőzés lehetősége. A vérszívók pedig számos kórokozót terjeszthetnek.

Ember esetében a legjelentősebb a Lyme-kór, amelyet egy baktérium, a Borrelia burgdorferi okoz, illetve a kullancs-encephalitis, amely egy vírusos eredetű betegség, és súlyos idegrendszeri szövődményeket, köztük agyvelő- és agyhártyagyulladást okozhat. Jelenleg a kullancs-encephalitis (TBE) ellen létezik megelőző védőoltás az emberek számára, és ez kifejezetten hatékony.

A vakcina különösen ajánlott azok számára, akik sok időt töltenek természetben, például erdészeknek, vadászoknak, rendszeres túrázóknak és természetjáróknak.

A védettség eléréséhez három oltás szükséges, majd a hosszan tartó védettség biztosítása érdekében 3-5 évente javasolt az emlékeztető oltás. Lyme-kór ellen jelenleg nincs vakcina, a fertőzés kezelése antibiotikumokkal történik, és az eredményesség nagyban függ attól, milyen korán kezdik el a kezelést. Ezért is kiemelkedően fontos a megfelelő személyi védelem, a korai felismerés és a rendszeres önellenőrzés, ha természetben jártunk.

Egyre többször esik meg azonban, hogy akár a saját kertünkben is találkozhatunk kullanccsal. Akkor mindenki oltassa be magát?

Valóban, akár a kertben is, dús aljnövényzet közt sétálva is találkozhatunk kullancsokkal. Ennek esélye ugyan kisebb, mint erdei kirándulások során összeszedni a parazitát, mégis érdemes ilyenkor is riasztó szereket használni és tüzetesen átvizsgálni magunk, család tagjaink, házi kedvenceink egy-egy szabadban töltött nap után. Továbbá, az, hogy ha egy kullancsot találunk magunkon, még nem jelenti azt, hogy a parazita fertőzött is volt.. Félelem és pánik helyett egy kis odafigyeléssel megelőzhetjük a fertőzést.

Honnan tudjuk, hogy megfertőződtünk?

Ha kullancs-encephalitisről van szó, akkor a tünetek viszonylag gyorsan és hevesen jelentkeznek. Jellemző a hirtelen felszökő, magas láz, migrénes jellegű fejfájás, hamarosan pedig mozgáskoordinációs zavarok is felléphetnek.

Intő jel lehet minden olyan tünet, amely az idegrendszert érinti. Ezek a panaszok rendszerint annyira súlyosak, hogy az ember önkéntelenül is kórházba kerül. A Lyme-kór viszont sokkal nehezebben azonosítható. A bármilyen csípés helyén kialakuló bőrpír önmagában még teljesen normális reakció. Ami már aggasztó, az a kokárda alakban terjedő folt, és ha ez megjelenik, érdemes mielőbb felkeresni a háziorvost. Ugyanakkor a bőrtünet nem mindig jelentkezik, tehát a hiánya nem zárja ki a fertőzést.

Érdemes azonban tudatosítani magunkban, hogy még ha a kullancs hordoz is valamilyen kórokozót, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy minket is megfertőz. Utóbbi esélyét számos tényező befolyásolja, például, hogy mennyi ideig volt a bőrben. Ezért, ha tünetmentesek vagyunk, nem kell azonnal orvoshoz fordulni, de ha panasz jelentkezik, jelezzük neki, hogy korábban volt bennünk kullancs, ami segítheti a gyors diagnózist.

Csipesz, köröm, kullancskanál – elég széles már a repertoár, amivel ki tudjuk szedni a bőrbe akaszkodott élősködőt. Melyiket használjuk?

Ha kullancsot találunk magunkon, akkor az a legfontosabb, hogy minél előbb és határozott mozdulattal eltávolítsuk, minél közelebb a bőrfelszínhez. Minél tovább van rajtunk, annál tovább táplálkozik, és annál nagyobb az esélye annak, hogy átad valamiféle kórokozót. A kullancs ezeket a nyálmirigyeiben hordozza, és amíg csak „szív”, addig a fertőzésveszély viszonylag kicsi.

A probléma akkor kezdődik, amikor az élősködő elkezd megdagadni, mert ilyenkor „helyet csinál” és a felesleges testi folyadékot a kórokozókkal együtt visszaöklendezi a gazdaszervezetbe. Akár saját körmünkkel, összecsíphetjük és kitéphetjük a bőrhöz közel. Ugyanígy bármilyen hegyes végű csipesz is megfelelő lehet. A lényeg, hogy a kullancs testét lehetőleg ne nyomjuk össze, mert akkor mindent azonnal „kiöklendezik”. Léteznek speciális kullancskanalak, amelyekkel egy ék alakú vágás mentén tudunk alányúlni az ízeltlábú testének, és egy határozott mozdulattal könnyen eltávolíthatjuk.

Hogyan tud ennyire hatékonyan túlélni egy ilyen apró élősködő?

A kullancs élete során több fejlődési szakaszon megy keresztül, lárvából nimfává, majd kifejlett egyeddé alakul. És minden stádiumban vérre van szüksége a „továbblépéshez”, vagyis egy melegvérű gazdaszervezetre. Amikor teleszívja magát vérrel, lepottyan a talajra, ott átalakul, fejlődik, majd vár a következő gazdára. Ráadásul rendkívül hatékony parazita: mozdulatlanul kivár a fűszál végén, amíg arra jár egy állat vagy ember, ami hozzáér és akkor felmászik rá, hogy megtalálja a megfelelő helyet a vérszívásra, ahol jó eséllyel nem veszik észre.

Éppen ezért találjuk meg az állatokon is leggyakrabban a fej, nyak, fül, szem környékén, ahol nehezebben lehet elérni. A nőstény a gazdaszervezeten párosodik, hiszen itt találja meg a legkönnyebben a hímet, ami egy kivételesen gyors folyamat. Ezután megszívja magát vérrel, majd több ezer petét rak le a talajra. Egyetlen, cukorborsó méretű nőstényből több ezer új kullancs kelhet ki.

Mi, emberek azonban tulajdonképpen evolúciós zsákutcát jelentünk a vérszívó számára. Napokig kellene ugyanis vért szívnia, hogy tovább tudjon fejlődni, de erre nálunk többnyire nincs lehetősége. Előbb észrevesszük, kiszedjük, így gyakorlatilag vége a történetnek.

Címlapkép: Jeki Gabriella