Magyar vendégekre céloz az új hévízi luxushotel: felfedte mestertervét az igazgató

Pénzcentrum: Mialatt körbejártuk az épületet, említette, hogy rengeteg energiát fordítanak a személyzet képzésére. Ez miért van, rosszul képzettek a vendéglátásban dolgozó magyarok?

Alfred Hackl: Amikor Magyarországon kezdtem dolgozni, itt, Hévízen1996-ban, az oktatás teljesen más szinten volt, és ennek megfelelően a magyar személyzet, különösen a pincérek és szakácsok nagyon magas színvonalat képviseltek. Még európai viszonylatban is kiemelkedő volt a tudásuk. De az utóbbi években ez megváltozott. Vannak olyan alapok, amiket mindenféleképpen meg kellene tanulni a szakiskolában vagy az egyetemen.  Ha egy pincér idejön, és három iskolában eltöltött év után nem tud egyszerre három tányért megfogni, akkor ott szerintem valami baj van. Én úgy látom, hogy ebből a szempontból Magyarországnak fejlődnie kellene, hogy ismét elérje a korábbi magas nívót. Másrészt viszont nagyon örülök annak, hogy sikerült több külföldön dolgozó magyar hazahoznunk, akik nálunk álltak munkába – ez tényleg nagyszerű eredmény, amire büszkék vagyunk.

Mivel csábították haza az eddig külföldön dolgozó magyarokat?

Először is, tisztességes fizetést adunk nekik, de én azt gondolom, nem ez a fő oka annak, hogy hazajöttek, azt egészen máshol kell keresni. Én sok évet dolgoztam külföldön, ami egy elképesztően jó lehetőség, és igen, sok pénzt lehet keresni. De mi van a társas kapcsolataiddal? Hol a családod? Hol vannak barátaid? Ez a hiány egy idő után elkezd fájni az embernek. Büszke vagyok arra, hogy vannak, akik visszajönnek Ausztriából, Németországból, Svájcból – főleg Svájcból, ahol sokkal többet kerestek havonta – és most segítenek nekünk a szolgáltatás és a minőség fejlesztésében. De visszatérve: nekünk óriási befektetés kiképezni a személyzetet, sok esetben tényleg az alapoktól kell kezdeni, és ez a probléma, úgy gondolom, a jövőben csak még nagyobb lesz egész Magyarországon.

A napokban nyílik meg a hotel, több külföldi vendégre számítanak, mint magyarra?

Kezdetben elsősorban magyar vendégekre számítunk, ők kiemelten fontosak nekünk, hiszen itt vagyunk, ez a fő piacunk, és úgy gondolom a nagyvárosokban van potenciál. Sokan vannak, akik szeretnének belföldön nyaralni, nem akarnak állandóan külföldre menni. Budapestről két óra alatt el lehet jutni Hévízre, ami szuper.

Igen, de ha négy órát vezet az ember, akkor már Szlovákiában van, ahol viszont nagy átlagban olcsóbbak a szállodai szolgáltatások árai.  

A jövő turizmusa alapvetően két tényezőn múlik: a minőségen és a mennyiségen. Ha valaki megfizethető, korrekt szolgáltatást keres, bárhol találhat számára megfelelő helyet. Ugyanakkor egyre többen vannak – és nemcsak külföldiek, hanem magyarok is –, akik valódi minőségre vágynak. Ők nem csupán egy átlagos vacsorát szeretnének, hanem adott esetben fine dining élményt is keresnek, olyan éttermekben, ahol havonta megújuló menü várja őket. A belföldi vendégek igénye is változik: sokan már nemcsak utazni akarnak, de valóban színvonalas élményekre is vágynak.

Szóval várakozásaim szerint három év múlva a vendégeink 40-50 százaléka magyar lesz, a többi pedig osztrák, német, svájci, olasz, szlovák, lengyel és cseh.

Hévíz korábban sok orosz turistát fogadott, várható, hogy visszatérnek, ha véget ér a háború?

A háború kitörése előtt Hévízen jelentős számban fordultak meg orosz turisták, ám ez a forrás mára gyakorlatilag eltűnt. Ez komoly figyelmeztetés volt, milyen veszélyes egy vendégkörre építeni. De nem csak Oroszország esetében igaz ez: ha egy szálloda teljes mértékben egyetlen nemzetre alapozza a stratégiáját, könnyen elveszítheti más, fontos piacok – például a német, osztrák vagy svájci vendégek – bizalmát. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy egy jól működő marketinggel minél több lábon álljunk: minél többféle piacra építünk, annál stabilabbak leszünk. Az orosz vendégek továbbra is szívesen látottak lennének, de az arányukat érdemes 20% alatt tartani – és ugyanez igaz bármely más nemzetiségre is.

Korábban Ázsiában is dolgozott – milyen szakmai tapasztalatokat szerzett ott, és mit hozott haza ebből az időszakból?

Azt tanultam meg, hogy az emberek ott hihetetlenül keményen dolgoznak – sokkal keményebben, mint Európában. Nálunk a magánélet és munka egyensúlya fontosabb, ami persze teljesen rendben van, de Ázsiában sokkal erősebb a tanulási vágy. Főleg, ha például Kína vidéki részeire mész: ha mondasz valamit, figyelnek, kérdeznek, tényleg tanulni akarnak. Természetesen ott sem minden tökéletes – évekkel ezelőtt a környezetvédelem katasztrofális állapotban volt, de azóta sokat változott. Idő kell a fejlődéshez, akárcsak Európában annak idején. És ami meglepett: sok ázsiai országban az emberek barátságosabbak, mint nálunk. Persze ez kulturális különbség…

Hévíz ma is az egyik legismertebb gyógyturisztikai célpont. Mitől lesz versenyképes egy új, prémium szálloda ezen a már telítettnek tűnő piacon?

A versenyképesség kulcsa elsősorban nem az épület, hanem a személyzet. Lehet egy szálloda akár faház is – ha a dolgozók kedvesek, tele lesz. Sokszor elfelejtjük, hogy míg egy hotelt három-négy év felhúzni, működtetni harminc évig kell, és ebben a személyzet fejlődése a döntő tényező. A vendégek azért jönnek vissza Hévízre, mert jó érzéssel távoznak – a mosoly, a figyelmesség, az otthonos hangulat sokkal többet számít, mint az, hogy balról vagy jobbról érkezik a tányér. Természetesen Hévíz neve is komoly előnyt jelent: jól cseng nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában, Dél-Németországban vagy Svájcban is – ez pedig stabil alapot ad minden új fejlesztésnek.

Hány új munkahelyet teremtettek, és mekkora arányban tudtak helyi munkaerőt bevonni?

Jelenleg 250 főt foglalkoztatunk, ebből körülbelül 200-an a környékről érkeznek – Hévízről, Keszthelyről és Zalaegerszegről. Erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen nem csupán 200 munkavállalóért, hanem 200 családért is felelősséget vállalunk. Emellett 50 Fülöp-szigeteki kollégánk is van, akiket integráltunk a csapatba. Nagyon örülünk nekik, mert a mosolyuk és pozitív hozzáállásuk szó szerint fertőző. Nemrég például közös ünnepséget tartottunk, ahol saját ételeiket készítették el nekünk, és együtt töltöttük az estét. Meglepett és meghatott, ahogy evés előtt mind az 50 ember felállt és együtt imádkozott - ez is mutatja, milyen erős a közösségi szellem náluk. Ez teszi igazán különlegessé a csapatunkat.

Külföldi, de régóta Magyarországon dolgozó szakemberként hogyan látja a magyar turizmus jövőjét?

Magyarországon hatalmas potenciál van a turizmusban: ha nemzetközi összevetésben nézzük, egy kifejezetten biztonságos országként tartják számon. Sokkal tisztább is lett, mint 20 évvel ezelőtt volt, a különbség óriási. Az ország gyönyörű, sokszínű, izgalmas a történelme, és sokféle élményt kínál: a gasztronómia, a borok, a pálinka – mind olyan dolgok, amelyekre valódi kereslet van. Én nagy jövőt látok benne, és nem csak Budapestben, a vidékben is.

A tapasztalatok szerint a kínai vagy éppen az amerikai turisták többsége Budapestet választja úti célként, és ritkán látogatnak el a vidéki térségekbe.

Igen, de ez változni fog. Vegyük példának a kínai turistákat: nekik mindössze 20 éve engedélyezték, hogy külföldre utazzanak, és elsőként természetesen a gazdagabb réteg indult el. Ők akkor 20-30 várost is végiglátogattak 20 nap alatt. Ma ezek az emberek emlékeznek rá, hogy milyen szép volt Budapest, és másodjára már nem rohanva, hanem a környéket is felfedezve szeretnének utazni. Én hoztam már kínai vendégeket vidékre, például Hévízre – és úgy látom, ez a tendencia erősödni fog.

Felmerül a kérdés: vajon hosszú távon fenntartható ez a fokozódó utazási tendencia? Ahogy nő az életszínvonal, úgy utazunk egyre többet – de nem lehetséges, hogy ennek a növekedés egyszer csak megáll?

Szerintem nem fog megszűnni, csak átalakul. Vegyük például az z óceánjáró hajókat, amelyek elképesztően népszerűek: régen rossz minőségű üzemanyaggal mentek, a szemetet a tengerbe öntötték. Ma már olyan hajók épülnek, amelyek árammal, napelemmel, hőszivattyúval működnek, a hulladékot pedig zárt rendszerben kezelik.

A közlekedés is fejlődik: amikor fiatal voltam, az autók 100 kilométeren 20 litert fogyasztottak, ma az enyém mindössze ötöt – vagy semmit, ha elektromos. A légi közlekedés is átalakul: nem holnap, de már látjuk a kezdeti jeleket.

A fenntarthatóság egyre fontosabb, nálunk is. Ebben a szállodában csak LED-világítás van, a folyosókon mozgásérzékelős lámpák működnek, van hőszivattyúnk, napelemünk, napkollektorunk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot – sok mindent teszünk. Még nem vagyunk teljesen önellátók, de az útra ráléptünk.

A beszerzéseinknél is figyelünk a helyi termékekre, ha van rá lehetőség, helyben vesszük meg az élelmiszert, azt tapasztalom, egyre több gazda próbálkozik mangalicával, fűszernövényekkel, zöldségekkel, ugyanakkor ez egy hosszú folyamat. Ausztriában más a helyzet: ott kisbirtokos gazdák vannak, akik specializálódnak. Én egy kis faluban lakom, és gyalog is el tudok jutni a gazdákhoz, ahol meg tudom venni a kenyeret, kolbászt, sonkát, sajtot, bort, tejet, joghurtot – minden elérhető sétatávolságban. Magyarországon sok gazda óriási területeken dolgozik ma még, de meglátásom szerint ez változni fog, és egyszer majd boldogok leszünk, hogy van spárga a Balaton-felvidékről – de ezért még sokat kell dolgozni.

Címlapkép: Gosztola Judit