A rejtélyes X-betegségről vallott Kemenesi Gábor: itt rejtőzik a sötétben, bármikor kitörhet a rettegett kór

Pénzcentrum: A Covid-óta sokkal nagyobb társadalmi- és médiafigyelem irányul a különböző fertőző betegségekre, mint előtte – a világjárványtól mégis mind nagyon messze volt. Lehet mondani, hogy ilyen pandémia 100 évente tényleg csak egyszer van?

Kemenesi Gábor: Két dolog holtbiztos: a fertőző betegségekre nagyobb figyelem irányul és a fertőző betegségek „figyelme” is folyamatosan nő az emberiség felé. A százéves periódusoknál sajnos a valóság jóval bonyolultabb, de pusztán az emberi populáció számának változását megnézve hamar megérthetjük, hogy miért számíthatunk egyre több és nagyobb járványra. Sokan lettünk és szuper táptalajt nyújtunk a fertőző betegségek terjedésének is, hiszen a globálisan behálózott világban, a történelmi nagy járványokkal ellentétben, ahol a földrészek vagy régiók közti mozgás jóval bonyolultabb és lassabb volt, mára már a kontinensek közt is igen egyszerű a mozgás és a betegségek elhurcolása.

Komoly visszhangot váltott ki az emberek körében a védőoltások intézménye is. Lát-e olyan tendenciát, hogy a Covid óta a közbizalomnak örvendő kötelező védőoltások elleni szkeptikusság/kritikusság is nőtt?

Nehéz megítélni, hogy ez, amit látunk csupán hangos információs buborékok terméke-e (véleményem szerint inkább ez lehet), vagy egy általánosabb, a modern orvostudomány eredményeibe vetett hit leépülési folyamata. Erős kritika lesz, amit mondok, de a kritikusnak álcázott információs buborékok tagjai egyszerűen csak leépítik a modern orvostudomány évszázadok alatt elért eredményeit, sajnos nem tudományos alapokon, hanem érzelmi, impulzív és makacs vonalak mentén, melyeknek nincs helye a modern társadalomban és semmiképp sincs köze a sokszor hivatkozott szólasszabadsághoz.

Felteszem a kérdést a 8 milliárd főt számláló emberiségnek: Minek van nagyobb súlya? Butaságokat beszélni és képességeinken túllépve megkérdőjelezni, amit nem értünk vagy továbbra is mentesülni például a gyermekkori fertőzésektől és súlyos mértékű gyermekhalandósággal terhelt világ tragédiái alól? Én az utóbbira szavaznék.

Annyi azonban biztos, hogy egészen új kommunikációs módszereket kell a tudományos életnek és a döntéshozóknak is elsajátítaniuk.

Ha már a Covid-oltásoknál tartunk: az egészségügyi szakemberek elsöprő többsége állt és áll ki mellettük a mai napig. Ugyanakkor kivételekről is hallani 1-1 mellékhatás kapcsán. Így több éves távlatból már látszik, milyen ritka, élettani szövődményekkel lehet majd számolni?

Tűpontosan látszanak már most, ugyanakkor az is jól látszik, hogy az elmúlt évszázad során kiépült gyógyszerengedélyezési eljárások kiválóan működnek.

A probléma inkább ott van, hogy az ember, természetéből adódóan képtelen felfogni a kockázat/hasznon kettőssége mögött álló döntéseket.

Szerencsére erre valók az orvosok és szakemberek, az persze más kérdés, hogy az előző kérdésben taglalt folyamatok miként rontják a bizalmat. Minden vakcinának és minden gyógyszernek, legyen szó akár a legegyszerűbb fejfájáscsillapítóról léteznek mellékhatásai. Ám amíg ezek száma eltörpül a tényleges fertőzés által jelentett azonnali vagy hosszútávú kockázatoktól az egy kiváló készítmény.

Nem túlzás azt állítani, hogy a vakcináció a modern emberiség legfontosabb egészségügyi találmánya.

Ennek alátámasztására elég rápillantani az 1950-es évek előtti gyermekhalandósági mutatókra, senki sem akarhat újra így élni ebben biztos vagyok.

Ha már a „mellékhatásoknál” tartunk: lehet pozitív hatásokkal számolni? Gondolok itt például arra, hogy azért nem alakul ki egy újabb világjárvány, mert a kollektív immunrendszerünk ellenállóbbá vált a Covid-járvány után.

A vakcináknak ilyen formán van egyénileg és társadalmilag is értelmezhető hatása, ám ez vakcinánként nagyon eltérő. Emlékezzünk csak arra a bizonytalanságra, amikor a járvány és vakcináció korai fázisában még nem lehetett igazán látni, hogy milyen mértékben véd az oltás a fertőződéstől. A populációs ellenállóképességéről. De ez túl komplex kérdés, mintsem, hogy egyszerűen meg lehessen válaszolni, ugyanis ezer folyamat együttes és dinamikus hatása szabályozza az általános ellenállóságot.

Ami sok félreértést okoz ma is egy újabb járványos hírnél, hogy mindenki azonnali párhuzamot von a SARS-CoV-2 megjelenésével.

Ez a vírus abban volt különleges, hogy új volt, tehát senki a világon előtte nem találkozott hasonlóval sem - mármint immunológiai szempontból. A járvány terjedését nem csupán ez, de ez mindenképpen erősen befolyásolta és ezzel együtt a szükséges intézkedéseket is.

Az elmúlt időszakban Magyarországon 4 különböző, állatokat érintő járvány is felbukkant. Van különösebb oka, hogy ez ilyen tömegesen jelent meg? Illetve miért pont Magyarországon?

Felbukkant, vagy újra felbukkant, vagy itt volt szórványosan, ezek között óriási különbség van. Nyilvánvalóan következménye az izgő-mozgó nyüzsgő világnak, hogy a fertőző betegségekkel folyamatosan számolnunk kell. Magunk számára és az állataink számára is és amíg az emberiség több mint 8 milliárd főt, a legfontosabb haszonállataink pedig közel egy, másfél és 34 milliárd egyedet számlálnak a sertések, szarvasmarhák és baromfik tekintetében, nincs min csodálkoznunk. Ez persze szükséges mennyiség egy ekkora világ fenntartásához, ám ne lepődjünk meg, ha ezt autópályaként használjak a fertőző betegségek is.

Ha eljátszunk a gondolattal, víruskutatóként lát olyan betegséget, vagy betegségtípust, ami szuperfertőző, és emiatt mégis okozhat világjárványt?

Többesszámra váltanék, ugyanis éppen egy éve jött ki a WHO legújabb elemzése, az úgynevezett prioritási lista, ahol a legsürgetőbb problémát okozó fertőző betegségeket listázza a világ több mint 200 felkért kutatója. Nem a fertőző betegségek frontján látom a legnagyobb kockázatot, hanem a társadalmi megértés, döntéshozói észszerűség és mindezek mögött a tudományba vetett bizalom látszólagos csökkenésében. Ennek egyik súlypontos és aktuális jele az USA-ban zajló tudományleépítő őrület, melynek egy nagyon látványos és korai eredménye a kanyaró visszatérése.

Ha a mostani helyzetet nézem, a H5N1 aktuálisan domináns és néhány éve már globális állati pandémiát okozó törzse tipeg egyre közelebb a hatékony emberi fertőzés eléréséhez. Ugyan ehhez még pár akadályt ki kell cseleznie, mégis egyelőre hatékonyan tartja az irányt.

EZ IS ÉRDEKELHET

Figyelmeztet a virológus: megint megjelenhet a madárinfluenza, ez robbanthatja be újból

A vonuló madarak okozhatják a következő nagy bajt a hazai szárnyastartóknak, ráadásul az ember is képes belehalni.

Jó hír ugyanakkor, hogy erre van hatásos vakcina és gyógyszer, így egész más lenne egy ilyen járvány kezelése, mint amit a COVID-19-nél láthattunk. Így leginkább a tudományellenesség farvizén visszatérő klasszikus fertőző betegségek és a korábban csak kisebb járványok képében ismert betegségek egyre nagyobb térnyerését várhatjuk. Emellett pedig az árnyékban folyamatosan (párhuzamosan az emberi térnyeréssel és a természetpusztítással) nő az esélye egy újabb, eddig ismeretlen vírus felbukkanásának – mi ezt csak X-betegségnek hívjuk. Megnyugtatok mindenkit, hogy a tudomány mindenre készül és mindent kész megérteni, csak legyen, aki bízik benne.

Ha megnézzük a statisztikákat, Magyarország lakosságarányosan az egész világon is az egyik legrosszabb számokat hozta a Covid idején. Ha holnap kitörne egy világjárvány, mennyire állna készen az egészségügyünk ennek a kezelésére? Egyáltalán, készen lehet rá állni?

Nehéz megítélni, ez nagyban függ az adott kórokozó jellemzőitől. Az biztos, hogy bőven van mit javítanunk és nagyképűség lenne az ellenkezőjét állítani. A fertőző betegségek a történelem kezdete óta tizedelnek minket mi pedig alkalmazkodunk amennyire aktuális eszközeink megengedik, ehhez alázatra és tudományra van szükség. Erről korábban már több helyen beszéltem, de véleményem szerint óriási és azonnali szükség van a klasszikus, járványokkal küzdő hatóságok szakmai és tudományos műhelyeinek, tudományos szabadságának visszaállítására.

A népegészségügy vagy állategészségügy nagy formátumú tudósai mind-mind mentor-tanítvány rendszerben váltak meghatározó szakemberré. Klasszikus és kedvenc példám Hőgyes Endre és Aujeszky Aladár világhírű párosa, akiknek lényegében a veszettség emberi és állati problémakörének legyőzését köszönhetjük.

Határozott véleményem, hogy az ilyen szakmai műhelyek képesek csak igazán a komplex és új problémák, új vagy új képüket mutató járványok kezelésére.

Ezt visszaépíteni persze nem lehet egyhamar, határozott és hosszútávú döntéshozói elköteleződés, támogatás és megfelelő, szabad ökoszisztéma kialakítása kell hozzá a hazai hatóságoknál.

Egyelőre hasonló iskolák bizonyos változatait lehet felfedezni egyetemeken, de egy járványhelyzetben nyilvánvalóan a hatósági oldalon lenne kedvezőbb ilyeneket látni és ezekre támaszkodni. Ez a bizalmat is nagyban erősítené a hatósági intézkedésekkel szemben, természetesen megfelelő és szabad kommunikációs csatornákon keresztül. Meggyőződésem, és a COVID-19 további nagy tanulságai közt jegyzem, hogy a kommunikációs közeget a szakemberekre kell hagyni, az állam feladata legfeljebb a bugrisok és haszonleső kuruzslók demokratikus normákat követő, de határozott kezelése lenne.

Általános trend, hogy a válságokkal az innováció ugrásszerű fellendülése is együtt jár. Az előző világjárvány óta ez igaz lehet a virológiára, vagy akár az egész orvostudományra is? Tud mondani áttöréseket, amik esetleg ennek köszönhetők?

Nagyon igaz, ezer és ezer példát tudnék most mondani, de megpróbálok közismertebbeket kiemelni. Kapásból kezdeném az úgynevezett point-of-care vizsgálati eszközök fejlődése és egyre modernebb változatok piacrakerülése – magyarán a különféle gyorstesztek. A világjárvány óta elképesztő áttöréseket látni ezen a fronton, a mi laborunk is felül erre a hullámra és jelenleg a világon bárhol bevethető, PCR-rel egyenértékű gyorsteszteket fejlesztünk toplistás fertőző betegségekre.

De nem kell kutatónak lenni, elég bemenni a patikába és körbenézni ezen a fronton. A másik nyilvánvalóan közismert példa az mRNS technológia. A legtöbben ugyan már a járvány előtt is ismert mRNS vakcinákkal kötik össze, ám maga az eljárás jóval szélesebb körben is áttörést hoz az orvostudományban – a rákterápia vagy örökletes betegségek génterápiája aktuális példák.