Puzsér Róbert: a cégek is birkaként működnek, a pártok is, a felhasználók is – elfelejtik a fő törvényt

Pénzcentrum: Rengeteg elsőkönyves szerzőtől, illetve a szárnyait próbálgató írótól hallani, hogy manapság nem igazán jövedelmező könyvet írni – hát még könyvet kiadni, ami ráadásul egy teljesen más kávéház. Ebben a piaci környezetben mi motivál titeket mégis arra, hogy belevágjatok egy ilyen vállalkozásba?

Puzsér Róbert: Van ennek egy nagyon profán oka: van két könyvem, amit semmilyen kiadó nem volt hajlandó kiadni. Ilyenkor mit lehet csinálni? Arra gondoltam, hogy ha nincs más mód rá, akkor ezeket magánkiadásban jelentetem meg. Közben megismerkedtem Robinnal, akinek kiderült, hogy nagyobb ambíciói is vannak: szeretne könyvkiadót alapítani. Így jöttünk rá, hogy közösek az érdekeink és a szándékaink is – főleg, hogy bizonyára a jövőben is lesznek olyan könyvek, amikhez nem tudtam volna kiadót találni. Emellett már régóta szeretnék átváltani a munka–tőke tengelyen a munka oldaláról a tőke oldalára, vagyis felszámolni az alkalmazotti létet. Tulajdonképpen az Inga Kultúrkávézó és a Szélsőközép YouTube-csatorna is mind ennek a kísérletnek a termékei.

A könyvkiadással pedig egy olyan konstrukcióban szeretnék dolgozni, ahol nem kell 8%-os royaltyval számolni. Ez ugyanis az egyik legnagyobb problémája a könyvpiacnak: a forgalmazók rögtön elraknak 50%-ot az árból. Így a kiadón múlik, hogy a maradékból mennyit ajánl a szerzőnek (általában 8%-ot.) Tehát a 100%-ból 50% elmegy a forgalmazónak, 42% a kiadónak, és mindössze 8% marad a szerzőnek. Ezek az arányok irreálisak, és egyáltalán nem tükrözik a könyv hozzáadott értékében rejlő erőviszonyokat. Ez a 8% egyszerűen nem normális.

Az egész azért van így, mert a piacot nagy multinacionális cégek privilegizálják: a Bookline, a Libri, a Líra – ezek a nagy forgalmazók diktálják a feltételeket a kiadóknak. A kiadók persze vállalják a könyvek nyomdaköltségét és a kockázatot is. Ha nem kel el a könyv, az az ő veszteségük. Ezért is alakították ki a forgalmazók az említett arányt, hogy mindenképpen jól járjanak, függetlenül az eladásoktól.

A szerző pedig belekényszerül ebbe a defenzív helyzetbe, amiből csak óriási példányszámokkal lehet kitörni. Kepes András, Vámos Miklós, Csernus Imre vagy Müller Péter nyilván nem 8%-os royaltyval dolgoznak, ők már a nagy példányszámok miatt tárgyalóképesebb helyzetben vannak. Ilyenkor már felmehet a részesedés akár 15–18%-ra is, hiszen a kiadó nem vállal vele kockázatot: biztosra vehető, hogy az adott könyv el fog kelni.

Mi viszont másféle modellt szeretnénk: célunk, hogy egy agresszívebb üzletpolitikával kedvezőbb ajánlatot adjunk a szerzőknek. Azt tervezzük, hogy a forgalmazás súlypontját az online értékesítésre helyezzük át. Természetesen ott akarunk lenni a könyvesboltokban is, de a példányszámaink többségét nem a boltokon keresztül akarjuk értékesíteni. Ha sikerül az online forgalmazást felpörgetni, az a pénz, amit a boltok elvinnének, nálunk maradna – így növelhetnénk a kiadó növekedését és a szerzők royaltyját is. Ezzel a konstrukcióval pedig mindenki jól járhatna: az olvasó olcsóbban juthatna a könyvhöz, a szerző nagyobb részesedést kapna, és mi is sikeresen működtethetnénk a kiadót, miközben legalább részben megkerüljük az óriás forgalmazókat, akik jelenleg dominálják a piacot.

Puzsér Róbert, helyszín: Inga Café

Robin, ha jól tudom, neked van már valamennyi tapasztalatod a könyvkiadással. Miért látod úgy, hogy ez az unikális piaci stratégia, amit más nem követ, tényleg beválhat és profitábilis lehet? 

Frank Robin: Azt gondolom, hogy elsősorban azért tud profitábilis lenni, mert Puzsér Róbert az arca. Illetve a YouTube-on bizonyos, például politikafilozófiai körökben én is ismert alkotó, tartalomgyártó vagyok.

Nem nagyon láttam eddig olyan kiadót, ahol különböző ismertebb emberek vezetik a céget, hanem inkább ismeretlen üzletemberekről van szó – legalábbis számunkra vagy a nagyközönség számára ismeretlenekről.

Tehát mi teljesen más pozícióból indulunk: az online térben el tudunk érni nagyon-nagyon sok embert, amire a hagyományos kiadók nem képesek. Ha például felmész egy ismertebb kiadónak a Facebook-oldalára, akkor néhány lájkos képeket meg bejegyzéseket fogsz látni. Ellenben ha Puzsér Róbert oldalára mész fel, ott teljesen más eléréseket, aktivitást fogsz tapasztalni. Robinak, meg nekem is van egy sokkal nagyobb elérésünk, így sokkal jobb kezdőpozícióból indulunk. Én azt gondolom, hogy ez az elsődleges tényező, ami megkülönböztet minket a hagyományos kiadóktól.

Viszont neked elsősorban a magánkiadással kapcsolatban van tapasztalatod. Mennyiben más az a tömeggyártáson alapuló kiadói működés, amibe most belevágtok? Hogyan tudjátok majd például fedezni ennek a költségeit?

Frank Robin: Egyrészt, ahogy mondtad, mivel magánkiadásban kezdtem, volt ehhez már valamennyi tőkém. Öt év alatt sikerült annyit felhalmoznom, hogy most egy kicsit nagyobb léptékben tudjuk folytatni a munkát.

Másrészt pedig nagyon sokat tudunk spórolni azzal, hogy jelenleg – ahogyan eddig is magánkiadásban – rengeteg mindent saját magam csinálok meg, amit más kiadóknál külön szakemberek végeznek. Legyen szó borítótervezésről, tördelésről, illusztrációk készítéséről, logisztikai feladatokról vagy a papírmunkáról: ezeket mind egy személyben én végzem. Ezzel milliókat tudunk megtakarítani, így jelenleg kifejezetten hatékonyan és olcsón tudunk könyveket gyártatni az indulásnál.

Nyilván, ha majd növekszünk, lesz lehetőségünk munkaerőt is felvenni. Akkor ki tudok adni feladatokat másoknak is, így rólam is több teher lekerül, és jobban tudok majd az ügyvezetői feladatokra koncentrálni. De jelenleg még alkalmazotti feladatokat látok el.

Frank Robin, helyszín: Inga Café

Ha jól tudom, egyébként nem is egy kiadóról van szó, hanem mindjárt kettőről – ráadásul ha minden igaz, egy fricska is lett volna az egyik kiadó névválasztásában. Erről tudtok bővebben mesélni?

Puzsér Róbert: Igen, az volt a tervünk, hogy a szatirikus hangvételű kiadványainkat "Megvető Kiadó" néven adjuk ki. Ez persze szándékosan egy fricska lett volna a "Magvető Kiadó" felé, de végül ezt ellehetetlenítették. A Magvető ugyanis jelezte, hogy szerintük ez gúnyolódás a nevükkel, amit nem engedhetnek. 

Mivel a Magvető ugyanabban a kézben van, mint a Líra könyvesbolt-hálózat, és egy esetleges per ellehetetlenítette volna a Lírában való terjesztésünket is, végül úgy döntöttünk: hátralépünk. Szerintem egy jó poén lett volna, egy ironikus reflexió a könyvpiacon uralkodó pátoszra – de úgy tűnik, velük nem lehet viccelni. Így a szatirikus, groteszk tartalmaink végül a Hódoltság Kiadó név alatt jelennek meg. A komolyabb kiadványainkat pedig az Empyreum Kiadó gondozza majd. Tulajdonképpen két brandet építünk párhuzamosan, mert kétféle attitűd, kétféle szellemiség, ami így elkülönülve erősebben tud megjelenni.

De volt ennek valamilyen előzménye? Ha már ilyen nevet választ valaki, valamilyen kritikája biztos van az adott cég felé – legalábbis sokan gondolhatnák így.

Puzsér Róbert: Először is: nem gondolom, hogy bármilyen kárt okoztunk volna a Magvető brandjének ezzel. Egyébként nem volt cél, hogy valamit megtoroljunk rajtuk, egyszerűen csak egy ironikus gesztus lett volna: egy kis gúny a hatalmas pátosz, az önmagukat fényező hozzáállás felé, amit sokszor látni a hazai könyvkiadásban. Ez egy kulturális ellenállásból született geg lett volna.

De ők ezt nem így vették: azonnal ügyvédet küldtek ránk, és megkövetelték, hogy hivatalosan is jelentsük be, hogy nem lesz Megvető Kiadó. Nem közvetlenül kerestek meg, nem próbálták megbeszélni velünk – rögtön jogi útra terelték az ügyet. Ez is mutatja, hogy hogyan működik sokszor a piac: mint egy nagy multi, amikor egy kis KKV-t akar "letaposni".

Frank Robin: Végül tehát a Hódoltság név mellett döntöttünk. Ez a név is lehet önmagában vicces, és szerintem jól is működik. Emellett ott van a másik kiadónk, az Empyreum is. Ott viszont már kevésbé humoros, sokkal inkább komolyabb, magasabb szintű tartalmak jelennek meg – például Farkas Attila Márton: Önmegváltástan című könyve, meg egyéb ehhez hasonló munkák. Sőt, képregények is, amik közül már több is elérhető.

Fogunk még különböző politikai írásokat, regényeket is kiadni – gyakorlatilag sokféle műfajban mozgunk. Egyedül gyerekkönyvekkel nem szeretnénk foglalkozni – legalábbis én nem – tehát ilyen kis laporellós, mesés kiadványokat nem tervezünk. De minden mással, ami akár trendi, akár underground, szívesen foglalkozunk.

Puzsér Róbert, Frank Robin, helyszín: Inga Café

A legtöbb nagy kiadó bevételeinek jelentős részét a tömeg ízlését kiszolgáló írásokból hozza be. Nálatok viszont – gondolom – ez nem lesz jellemző, vagy legalábbis nem annyira. Ennek fényében hogyan terveztek majd komoly eladásokat produkálni?

Frank Robin: Én azt gondolom, hogy nekünk nem feltétlenül a trendi dolgokra kell rámenni. Persze lesznek nálunk is olyan könyvek, amik nagyon divatosak, és amiket más kiadók is megjelentetnek. De mi elsősorban hiánypótló könyveket szeretnénk kiadni: olyan külföldi műveket lefordítani, amiket eddig még senki nem adott ki, illetve olyan könyveket megjelentetni, amelyek nem tartoznak a kommersz kategóriába.
Kicsit egyediek szeretnénk lenni ebben a kulturális formában.

Én azt gondolom, hogy lehet attól még valami sikeres, hogy nem adunk el belőle tízezer példányt. Inkább a magas minőségre szeretnénk törekedni, és abban bízunk, hogy ezt – még ha magasabb áron is – az emberek meg fogják venni, mert sokakban megvan erre az igény.

Hónapok óta azt hallom az emberektől, hogy egyre inkább gagyisodik el a könyvkiadás. Nagyon rámennek arra, hogy külföldi könyveket lefordítanak AI-jal, meg a lehető legolcsóbb módon, és egyből dobják is a piacra. Merthogy ebben látják a kiadók a pénzt.

De én azt gondolom, hogy nem szabad ennyire elaljasodni a könyvkiadásban, és igenis normális műveket is ki- és el lehet adni úgy, hogy az nyereséges legyen. És nekünk erre megvan a magunk modellje. Meggyőződésem, hogy két éven belül ez nagy sikert tud befutni. Nyilván minden kezdet nehéz, és minden vállalkozást fel kell futtatni. Most jelenleg ott tartunk, hogy brandet építünk, és a brandépítés után majd koncentrálhatunk másra is. Szerintem Robi is egyetért ezzel.

Hogyha megnézzük a jelenlegi könyveladási számokat, akkor azt látjuk, hogy a könyvpiacon a "jó számokat" inkább egy erős törzsolvasói réteg produkálja – ami azt jelenti, hogy elég sokan vannak, akik nem vásárolnak könyvet. Logikusan őket kellene megszólítanotok. De lehet, hogy őket pont magas árú könyvek tartják vissza a könyvvásárlástól. Ez kicsit patthelyzet, nem?

Puzsér Róbert: Én egyáltalán nem így gondolkodom. Én soha nem is így gondolkodtam. Így a cégek gondolkodnak, meg a pártok gondolkodnak, akik felmérik a közönséget, és akkor ahhoz a közönséghez, annak a közönségnek az igényeihez, akár a politikában, akár a piacon, terveznek egy terméket, amit megcéloznak, és akkor ezt a targetált fogyasztói csoport számára értékesítik. Ez egy ilyen alkalmazkodó stratégia. Magyarországon mindenki ebben utazik.

Én, amit az elmúlt 21 évben Magyarországon elértem, azt mind a trendekkel szembe menve értem el. Tehát nem szolgáltam ki egyetlen egy fogyasztói elvárást sem, hanem formáltam azt.

És hát persze ez évtizedekbe került, amíg megteremtettem a piacát annak a terméknek, amit én szolgáltatok, de ennek a következménye az is az lett, hogy ezáltal az a szolgáltatás, az a tartalom, amit én kínálok, az kvázi megkerülhetetlen lett, mert mástól nem kapják meg, mert mert ez egyedileg fejlesztett tartalom, illetve szolgáltatás, nem pedig tömegszolgáltatás, ami a tömegigényhez van fejlesztve.

Mondok néhány példát: a nyilvánosságban mindenki lájkokat gyűjt és diszlájkokat minimalizál. Ennek nyomán senkinek nincs semmilyen arcéle, se erős kontúrja, hanem csak szétfolyó pacák a közszereplők. Én meg abban hiszek, hogy nem kell megúszni a diszlájkokat.

Arra kell figyelni, hogy a narratíva erős legyen, megállja a helyét, vonzó legyen, és legyen egy nagy kulturális szívóereje. Ha ez megvan, akkor ez a narratíva majd kitermeli a maga lájkjait és a maga diszlájkjait. És mindkettőre szükség van. Szükség van a lájkokra, mert abból származik az ismertség, a népszerűség meg a megélhetés, de szükség van a diszlájkokra is, mert azokból származik az identitás.

Én a hagyományostól nagyon eltérő stratégiát alkalmaztam a Youtube-on is. A youtubeozásnak a módja, amire a legtöbben magát az algoritmust ráfektetik, az az, hogy hetente egyszer egy egyedi és magas  színvonalon fejlesztett tartalommal jelentkezzél, lehetőleg állandó időközönként, abban az időpontban, amikor várják. Ezzel kialakítanak egy felhasználói szokást, és a heti egy tartalmukkal fokozatosan fejlesztik fel a csatornájukat. A Youtuberek így működnek.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ennyit kaszálnak a magyar sztárinfluenszerek a TikTok-on, YouTube-on 2024-ben

A valóságban számos olyan faktor van, ami befolyásolhatja, hogy mekkora bevételre tesz szert valaki.

Én meg ezzel szemben egy archívumot csináltam a Youtube-on, és volt olyan, hogy napi három vagy négy feltöltéssel árasztottam el a Youtube-ot. Gyakorlatilag minden Puzsér tartalom, ami megtalálható az interneten, az össze van gyűjtve a Youtube-csatornámon. Ez egy olyan stratégia, amit más nem csinált.

A Facebook esetében ugyanezt alkalmaztam: már a kezdetektől olyan mennyiségű szövegeket raktam fel, amekkorákat elvileg a felhasználók nem olvasnak el. De hosszú távon ezáltal azt a Facebook felületet, amit én gyártottam, megkülönböztethetővé tudtam tenni a többitől. Tehát én alkalmazni szoktam a felhasználói környezetet a tartalmaimhoz, és nem alkalmazkodni a tartalmaimmal a felhasználói környezethez. Én hiszek ebben a működésben, mert nekem ez a működés bejött.

Puzsér Róbert, helyszín: Inga Café

Frank Robin: Én ugyanezt tudom elmondani, amit Robi, és talán ezért tudunk jól együttműködni – mert én is ezt csináltam, csak a könyvek terén. Mikor az első könyvemet kiadtam, azt az összekuporgatott fizetésemből adtam ki – körülbelül félmillió forintba került, és abból csináltam 3-4 millió forintot.

Utána a 4 millió forintból, amit összegyűjtöttem, abból kiadtam még egy könyvet, abból csináltam 12-t és így tovább. És ezek mind olyan könyvek voltak, amire elvileg senki nem kíváncsi. Legalábbis nekem mindenki ezt mondta, hogy "Áh, úgyse tudsz egy darabot se eladni." De engem nem érdekelt, mert én nem egy Dark Romance könyvet akartam kiadni, ami most nagyon divatos, hanem valami olyat, amit eddig senki. Egy hiánypótló kötetet. És több ezret eladtam belőle.

Sok elsőkönyves szerző küzd azzal, hogy ismertség nélkül nehéz eladni a könyvét. Sőt, korábban Robi is említette, hogy az író neve gyakran kulcsfontosságú az értékesítésben. A ti szerzőitek mennyire lesznek ismertek? 

Frank Robin: Én ezzel nem teljesen értek egyet. Amikor az első könyveimet kiadták, én sem voltam ismert, mégis megvették őket. Az emberek nem feltétlenül a név alapján döntenek: megnézik a borítót, elolvassák a hátoldali szöveget, és ha érdekli őket a téma, vagy a könyv esztétikailag is tetszik nekik, megveszik.

A mi célunk nem az, hogy Puzsér Róbert brandjére építsük a kiadót.

Olyan szerzőket akarunk támogatni, akiket mások nem mernek, nem azért, mert rosszak lennének, hanem mert ismeretlenek. A nagy kiadók jellemzően csak a biztos nevekre építenek, hogy minimalizálják a kockázatot. Mi viszont hiszünk abban, hogy a minőség, az egyediség és a jó téma önmagában is képes megtalálni a közönségét.

Frank Robin, Puzsér Róbert, helyszín: Inga Café

Szóval akkor a borító alapján kell megítélni a könyvet? Ez kicsit szembemegy azzal, amit az előbb mondtatok: hogy a narratíván kívül szinte semmi nem számít.

Frank Robin: Nem a borító alapján kell megítélni egy könyvet, de az első benyomás szempontjából kulcsfontosságú. Ahhoz, hogy egy könyv felkeltse az érdeklődést, esztétikailag is meg kell ragadnia az embert. Robi könyvei például jól néznek ki, erős dizájnnal készültek – ez is hozzájárult ahhoz, hogy levették őket a polcról.

Ha csak egy fehér lap lenne rajtuk, Times New Roman-nel szedett címmel, sokkal kevesebben érdeklődtek volna irántuk.

Robi mindig is ügyelt a megjelenésre, és én is fontosnak tartottam ezt a saját könyveimnél: hogy olyan legyen, amit az ember szívesen tesz ki a polcra. Nem akarunk kádárista, szürke könyveket kiadni. A látvány is része az olvasói élménynek. Természetesen a tartalom a legfontosabb, de a borító az első kapocs. Ahogy egy embernél is először a külsejét látjuk meg, a könyvnél is ez teremti meg az első benyomást.

Akkor tehát ebben van egy piaci megfontolás is.

Puzsér Róbert: Az biztos, hogy áttevődött a hangsúly az irodalomról a dísztárgyra.

Nem azt mondom, hogy akik könyvet vesznek, nem akarják elolvasni. De azt igen, hogy aki ma könyvet vesz, statisztikailag jóval kisebb eséllyel olvassa el, mint 30 vagy 60 éve. A könyv ma egyre inkább reprezentációs tárgy. Nem feltétlenül kifelé, nem a környezetnek szóló státuszszimbólumként, hanem saját magunk felé.

Az emberek szoronganak attól, hogy az audiovizuális kultúra kiszorítja a könyvet. És ezért áldozatot akarnak bemutatni Minerva istenasszonynak: megveszik a könyvet, kirakják a polcra, és ezzel egy darabot őriznek abból a kultúrából, amit nem akarnak elengedni. Ez nem mindig az olvasásról szól. Sokkal inkább a birtoklásról.

Persze az ember azt mondja magának, hogy majd elolvassa hétvégén, vagy a nyáron, amikor lesz ideje — aztán vagy elolvassa, vagy nem. De megvette, és ez neki számít. Ez az ösztön nagyon erős a fogyasztói piacon. Az emberek sokszor nem is a funkcióért vesznek tárgyakat, hanem mert birtokolni akarják őket. És ezért nőtt meg óriásira a dizájn szerepe. 60 éve még a "betűk" adták el a könyvet. Ma már a könyvnek kell eladnia magát — a szöveg csak utána jön, ráadásként.

Puzsér Róbert, Frank Robin, helyszín: Inga Café

Említettétek, hogy elsősorban digitális értékesítésre építetek, de nem kizárólag. Milyen kapcsolatotok van a kiskereskedőkkel? Van már partnerségetek?

Frank Robin: A legnagyobb partnerünk a Book 24 Zrt. A könyvek nagyjából egyharmadát ők fogják eladni az offline piacon. Ők viszik tovább a könyveinket a könyváruházakhoz, mint a Libri, a Líra, a Bookline és a többiek. A működésük úgy néz ki, hogy minden könyvet kiajánlanak a partnereiknek, és azok visszajelzést adnak, hogy miből mennyit kérnek. Olyan még nem fordult elő, hogy egy könyvet teljesen elutasítottak volna.
Van, hogy eleinte csak kevesebbet rendelnek, mert nem biztosak benne, hogy el tudják adni, de ha az első 50-100 példány elfogy, akkor utána általában nagyobb mennyiséget is kérnek. Én már körülbelül két éve dolgozom velük, és eddig teljesen elégedett vagyok a közös munkával, ezért döntöttünk úgy, hogy az Empyreum és a Hódoltság könyveit is rajtuk keresztül juttatjuk el az offline piacra.

Úgy tudom, komoly nemzetközi terveitek is vannak a kiadókkal. Miből gondoljátok, hogy ugyanez külföldön is működni fog? Az ember azt gondolná, ott még egy ismertebb magyar szerző sem feltétlenül könnyen érvényesül, ti pedig, mint mondtátok, inkább az ismeretlenek felkarolásában utaztok.

Frank Robin: Az a stratégiánk külföldön is, ami itthon nekem bevált. Amikor elindítottam az Ideológiák Tárháza nevű YouTube-csatornát, közben építettem a saját könyves vállalkozásomat is. A könyveimet a saját közönségemnek promóztam: jeleztem nekik, hogy megjelent egy új kötet, vegyék meg vagy rendeljék elő. Először pár százan előrendeltek, aztán több ezren megvették.

Ugyanezt akarjuk megcsinálni külföldön: lesz egy nemzetközi, angol nyelvű YouTube-csatornánk, és ugyanazzal a módszerrel építünk közönséget. Nem hónapok alatt, évek alatt, de elérhető az 50-100 ezer követő. Olyan témákkal fogunk dolgozni, amelyek angol nyelvterületen sincsenek túltelítve. És ha megvan a közönség, akkor nekik fogjuk eladni a könyveinket — ugyanúgy, mint itthon.

Eddig senki nem próbálta így. Mindenki úgy képzeli, hogy kiviszi Németországba vagy máshova a könyvét, és majd egy helyi kiadó vagy kereskedő eladja neki. Ez viszont nem működik. Baromi nehéz bekerülni ezekbe a hálózatokba. Mi nem így gondolkodunk. Nem odamegyünk egy raklap könyvvel, hogy "légyszi, áruld már." Mi saját közönséget építünk YouTube-on, és közvetlenül nekik adjuk el a könyveket.

Emellett ott van az Amazon is. Rengeteg magyar szerző befutott már rajta, lettek belőle bestsellerek. Szóval ha a YouTube-csatorna lassabban épülne, mint tervezzük, az Amazonon is értékesíthetünk. És ott van még a Kickstarter is. Ha jól promózzuk a projekteket, ott is sikerre lehet vinni könyveket. A lényeg, hogy nem a régi, kiadókba kapaszkodó módszerrel akarunk érvényesülni, hanem közvetlenül, saját bázissal.

Puzsér Róbert: Például az is egy közvetlen tervünk, hogy az eddig megjelent két "Apu-könyvet"– már az új kiadó gondozásában – átdolgozzuk és angol nyelven is kiadjuk. A magyar vonatkozásokat, amik nagyjából az 5-8%-át teszik ki a teljes tartalomnak, kivesszük, a fennmaradó két kis könyvet pedig egy kötetbe csomagoljuk és lefordítjuk.

Ilyen jellegű kiadvány nincs a nemzetközi piacon, és én biztos vagyok benne, hogy ha esélyt kap, működni fog. Mert itthon sem az aktuálpolitikai témák miatt keltek el, hanem mert kultúráról, vallásról, történelemről, ideológiákról szóltak.

Ez a hozzáadott kulturális érték, ez a fajta "kocsmafilozófia" meg "katedra-anyázás" egyszerre az, ami hiányzik a piacon.

És én hiszek abban, hogy ha olyasmit gyárt az ember, ami nincs a piacon, akkor az sikerre van ítélve. Ez a kapitalizmus fő törvénye. Ehhez képest mindenki ugyanazon az agyontaposott pályán tolong, miközben a másik pálya üres. Csak éppen senki nem mer letérni róla.

Birkák módjára működnek a cégek, birkák módjára működnek a pártok, és birkák módjára működnek a felhasználók is. A járt utat pedig a járatlanért nem hagyják el soha. De ez nekünk lehetőség – lehetőség arra, hogy a külső sávon elűzzük őket.

Címlapfotó és képek: Berecz Valter