Küszöbön az áramkatasztrófa Magyarországon? A napelemesek nem is sejtik, mekkora a kockázat

A Pénzcentrum az elmúlt időszakban, és különösen az áprilisi nagy ibériai áramkimaradás okán többször is foglalkozott azzal az alapkérdéssel, hogy miközben a világ egyre több megújuló kapacitást épít ki, vajon nem nő-e ezzel együtt a kiszolgáltatottságunk is? Mi történik egy szélcsendes téli hétvégén, ha sem a szél, sem a nap nem hajtja a rendszereket?

A Tennessee Egyetem friss tanulmányukban 2156 valós, nagyléptékű áram-kimaradási esemény, valamint 278 amerikai város 20 éven át gyűjtött időjárási adatai alapján elemezték, hogy valóban nagyobb-e az ilyen rendszerek hibalehetősége szélsőséges időjárás idején. Az összegzés szerint a szél- és naperőművek nemhogy nem növelik a komoly áramkimaradások kockázatát, hanem az ilyen rendszerekkel ellátott régiók gyakran ellenállóbbnak bizonyultak a szélsőséges időjárási helyzetekkel szemben.

Ürge-Vorsatz Diána, klímakutató pedig egy, a Pénzcentrumnak adott korábbi interjúban azt a következtetést vonta le, hogy ha egy ország áramellátása több lábon áll, az azt jelenti, hogy sokkal kevésbé van kitéve a nagyszabású áramkimaradásoknak.

Legfontosabb a diverzifikált energiamix

Az energiajogász a Pénzcentrumnak elmondta, hogy a legfontosabb a diverzifikált energiamix kérdése: a megújulók részarányával lépést tartó más technológiák arányos fejlesztése. Tóth Máté szerint ennek keretében elengedhetetlen, hogy gáztüzelésű (gyorsindítású) és nukleáris (zsinórvillany) kapacitásokat is fejlesszünk. Ugyanakkor a spanyol leállás oka végső soron mégis csak az időjárásfüggő megújulók túlzott részarányában rejlett.

Nálunk jobb a helyzet, de napfényes napokon itt is elképesztő hálózati terhelést jelentenek a napelemek, ezeknek a lakossági része pedig teljes egészében nem is látszik a hálózaton, márpedig jó 2700 MW ilyen rejtőzködő kapacitás van ma az országban. Fontos feladat ezen változtatni, ráadásul akad még egy probléma, hogy közben – amikor nem süt a nap – van egy jelentős, 30%-os importszükségletünk.

A magyar átviteli- és elosztóhálózat műszaki állapota összességében jobb, mint a spanyol – mutatott rá. Ráadásul a megszakító relék gyakorisága, a hálózati összekapcsoltság szomszédjainkkal, jól „szeletelhető” hálózatot jelent - szemben az ibériaival. Ugyan a hálózati szabályzatok az úgynevezett „network code”-ok tekintetében Európában egységesek, ám az üzemvitel biztonsága szempontjából meghatározó technikai részletek szabályozása tekintetében a magyar MAVIR-nak már saját, csak hazai hatályú és minden itthoni szereplő által kötelezően betartandó szabályzata van.

Ezek összességében jó és megnyugtató adottságok, azonban ha olyan európai léptékű esemény érkezik, ami a hálózat 50 herzes üzemi frekvenciáját nagyjából 0,2 Hz mértékű eltérésbe taszítja – a spanyol kis híján ilyen esemény volt – akkor lényegében védtelenek vagyunk. A legfontosabb kockázati tényező tehát maga az európai villamosenergia-hálózat nagyfokú összekapcsoltsága.

EZ IS ÉRDEKELHET

Magyarországon is eljöhet a teljes sötétség napja? Itt a vészforgatókönyv az országos áramszünetre

A spanyol-portugál áramszünet Európa-szerte megkongatta a vészharangot – hiszen kiderült, hogy egyetlen rendszerhiba akár országokat is térdre kényszeríthet. De vajon mit jelentene ez itthon?

Nem rossz a magyar hálózat karbantartottsága

Az átviteli, illetve az elosztó-hálózati elemek karbantartása előre meghatározott terv szerint zajlik, és nem rossz a magyar hálózat karbantartottsága, azonban az átviteli hálózaton, ha megnézzük a MAVIR aktuális áramlási adatait, mindig vannak „trükközések”, okos megoldások is, amik azt mutatják, hogy lenne mit fejleszteni a hálózaton még, de ez természetesen forráskérdés is.

A rendszerhasználati díj pontosan ezeket, a fejlesztéseket is szolgálja, a rendszerhasználati díj tekintetében pedig csak a legutóbbi két évben avatkozott be mélyebben a jogalkotó. Vagyis történetileg nincs, illetve eddig nem volt összefüggés a rezsicsökkentés és a hálózati fejlesztések fedezetét is jelentő rendszerhasználati díj között. A rendszerhasználati díjon persze korábban sem keresett senki, az egy költségalapú díj, melyet az Energia Hivatal (MEKH) szigorú költség-felülvizsgálatban hagy jóvá, a legutóbbi időben viszont ezt is befagyasztotta a jogalkotó. Ennek egyelőre nincs hatása a fejlesztésekre, illetve karbantartásokra, hosszú távon viszont erre mindenképpen figyelni kell majd – húzta alá.

A háztartási naperőművek nincsenek közvetlenül bemérve

Aszódi Attila energetikai szakértő szerint egyre több háztartási méretű kiserőmű (rövidítve HMKE, köznapi néven háztetőre szerelt napelem) működik hazánkban. Jelenleg több mint 2700 MW beépített kapacitás van (erről fentebb szó volt – a szerk.) a háztetőre szerelt napelemekben Magyarországon. Ez nyilván örvendetes abból a szempontból, hogy közel 300 000 magyar háztartás invesztált ilyen rendszerekbe, ők zömükben átgondolták otthonuk energetikáját, talán energiatudatosabban élnek is emiatt, mint annak előtte.

A HMKE napelemek által megtermelt energia elviekben az adott háztartásban kerülne felhasználásra, de nem tipikus, hogy egy éves szaldóban lévő háztartás az adott pillanatban megtermelt áram az adott pillanatban abban a háztartásban felhasználásra is tud kerülni, mert a napelemek csúcsteljesítménye sokkal nagyobb, mint a háztartás csúcsigénye, és a termelés-felhasználás időbeli lefutása is teljesen eltérő.

A legtöbb ilyen házi napelemes rendszert úgy méretezték, hogy egy év alatt az adott háztartás teljes villamosenergia-igényét (vagy annál egy kicsivel többet) termeljenek meg. De mivel a napelemek csak jó időben, és akkor is csak napközben termelnek, ezért valójában napközben többet termelnek, mint az adott időszakban szükséges, és a termelésüknek megfelelő mennyiségű – de más forrásból származó villamos energiát – a háztartás később, este, éjszaka, hajnalban, illetve, például az őszi-téli időszakban használja fel, amikor a napenergia egyáltalán nem áll rendelkezésre.

Ez azért lényeges, mert mivel a HKME termelés valójában nincsen központilag mérve ma Magyarországon, ezért ebben a pillanatban a több mint 2700 MW HMKE termelőkapacitás zöméről nem tudjuk, hogy valójában hogyan működik, csak azt látjuk, hogy virtuálisan lecsökkentik a fogyasztást, „behorpasztják” a fogyasztási görbét. És nem csak az adott háztartás fogyasztási görbéjét torzítják, hanem még jó pár továbbiét is, hiszen a megtermelt, ám az adott háztartásban fel nem használt villamos energia a környéken egy másik háztartásban felhasználásra kerül, ezzel csökkentve az átviteli hálózaton keresztül a nagy erőművekből érkező – központilag is mért – áram mennyiségét.

Tóth Máté a Pénzcentrumnak szintén kiemelte: nem tudjuk megspórolni, hogy láthatóvá és kiszámíthatóvá tegyük a hálózat szempontjából jelenleg szinte láthatatlan háztartási méretű kiserőművek, a tetőre szerelt lakossági napelem-kapacitások minél nagyobb hányadát. Ezzel ugyanis megnőne a tervezhetőség és a kiszámíthatóság a hazai hálózat egésze tekintetében. Ezeket fogja látni az inverteradatok összegyűjtésével a Független Energetikai Adatközpont, ami így sokat tehet azért, hogy átláthatóbb, tervezhetőbb, biztonságosabb legyen a hazai villamosenergia-rendszer.

Ezt lehet tenni a biztonság érdekében

A diverzifikált energiamix megvalósításának kérdésén túl fontos, hogy saját lábra kell állnunk. Fontos feladat, hogy az importvillany jelenlegi arányát (30%) lecsökkentsük, de nem csak naperőművekkel, hanem minden időpillanatban, így a reggeli-esti csúcsidőszakokban is elérhető technológiákkal. Itt a régióra is nagyon érdemes figyelni.

A harmadik feladat, hogy növeljük az összekapcsolt villamosenergia-hálózatot nem terhelő, decentralizált, szigetüzemi működés körét, eltakarítva ennek a jogi akadályait például a helyi energiaközösségek tekintetében. Itt elsősorban jogi-szabályozási korlátokat látni, ami miatt az ilyen helyi energiaközösségek eddig nem szökkentek szárba.

A következő tennivaló a szoftveres vezérlési, keresletoldali válasz (DSR), a leirányú szabályozási, illetve a kiegyenlítő energia-képességek kérdése. Ezek a technológiák és képességek már rég elérhetők. Mindezek növelése érdekében megint csak támogató jogi környezetet kell létrehozni, főleg a független aggregátorok piacra lépését segítve, akár állami szereplőkkel. Az is szükségszerű a jövőben, hogy fejlesszük a hálózati leválasztási képességeinket átviteli (TSO) szinten – húzta alá Tóth Máté végezetül.