Elmegy mellettünk egész Európa: semmit nem ér, amit a magyar melós 2025-ben csinál?

A miniszterelnök által 2025 elejére meghirdetett gazdasági repülőrajtot nem csak a fizetésekben, a fogyasztásban, az árak csökkentésében szeretnék, hogy jelentkezzen, hanem a foglalkoztatásban is - ez az igyekezet elég jól látszik a kormány eddig bevezetett, vagy januártól élő intézkedéseiben. Szinte percek alatt hirdették meg a 100 új gyár programját, egyre-másra zajlanak az építkezések, gyárak felhúzásai az országban. Arra a kérdésre viszont mindeddig senki nem válaszolt, hogy tulajdonképpen ki fog ezekben a gyárakban dolgozni?

Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, most a Corvinus Egyetem professzora múlt héten írt véleménycikket a Portfolion, amelyet természetesen lapunk is ismertetett néhány részletben. Mint a volt elnök fogalmazott - sok más egyéb mellett -, a munkahelyek esetében nem arra lenne szükség, hogy minél többet teremtsen a kormány belőle, hanem sokkal inkább arra kellene figyelni, hogy az minőségi termelést biztosítson, ugyanis ezzel hosszú távon mindenki jobban fog járni. Két makroelemzőt kérdeztünk arról, hogy mi számít a makrogazdaság szempontjából jobb munkahelynek, mikor beszélhetünk arról, hogy az jobb a magyar gazdaságnak?

Mikor dolgozik jól valaki?

Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője a Pénzcentrumnak azt mondta: semmilyen bonyolultabb összefüggést nem kell keresni, a Bod Péter Ákos által elmondottak valóban egy egyszerű kívánalmat fogalmaznak meg a gazdaság egészére nézve.

Dióhéjban azt kell ezen érteni, hogy egy adott gazdaság úgy tud növekedni, hogy bővítjük a munkaerőállományt, vagyis hogy többen dolgoznak. Volt egy ilyen periódusunk, de ennek most már az alapfeltételei nem adottak, mert a demográfia rendkívül erős korlát, éves szinten a munkaerő-állomány folyamatosan csökken – ezt pedig a gazdasági bevándorlás nem tudja teljes egészében ellensúlyozni. Fogalmilag ugyan kizárt, de a példa kedvéért tegyük fel, hogy stagnál a munkaerőállomány, tehát ugyanannyian dolgoznak a következő években: akkor ahhoz, hogy nőjünk, ennek az ugyanannyi embernek termelékenyebbnek kell lenni, tehát több outputot, több értéket kell előállítania ahhoz, hogy legyen növekedés

- adott helyzetelemzést Trippon Mariann. Rögtön ezután azt is megfogalmazta, hogy a magyar termelékenység egyáltalán nem látszik jelenleg ezt az utat követni.

Mi viszont abba az irányba megyünk, hogy alacsony hozzáadott értékű termékeket próbálunk gyártani az új gyárakban, ez pedig logikusan nem fog kívánatos szintű növekedést hozni. Az lenne a kiút, ha fejlődni akarunk, feljebb akarunk lépni, hogy a munkaerő-állományunknak a minőségét javítsuk: magasabban képzett munkaerő, jobban képzett pozícióban magasabb hozzáadott értéket termeljenek Ennek viszont vannak előfeltételei, amik jelenleg nincsenek meg nálunk. Ahhoz, hogy a munkaerő-állomány minőségét javítsuk, kellene egy erre vezető oktatási rendszer, ahol jól képzett emberek jönnek ki a munkaerőpiacra

- tette hozzá az elemző.

Egészséges és jól képzett dolgozó: de hogyan?

Természetesen felmerül az a kérdés is, hogy maga az állam mit tehet ahhoz hozzá, hogy a munkások valóban olyan minőségű termelékenységgel dolgozzanak, mint azt a gazdasági rendszer megkívánná? Erre is van megoldás, és a megoldás gyakorlatilag az orrunk előtt hever.

Amit lehetne csinálni, hogy egyrészt a minőség, a képzettség legyen magasabb, másrészt pedig az egészségügyet is fejlesszük olyan szintre, amit a magasabb hozzáadott értékű munka eleve megkíván. Tehát: aki dolgozik, dolgozni képes a munkaerőpiacon, az tovább tudjon dolgozni, ne legyen az, hogy 50 évesen már mindenféle szív-érrendszeri bajai vannak, vázrendszeri bajai vannak, mindenféle bajai vannak. Tudjon egészségesen tovább dolgozni, mert hiába 65 év a nyugdíjkorhatár, mindannyian látjuk a munkásokat: jellemzően 50 éves korára le van amortizálva mindenféle ok miatt, és már nem tud dolgozni. Még lenne 15 éve, vagy akár több is a munkaerőpiacon, hogyha olyan egészségi állapotban lenne. Ezeket rövid távon nem lehet megváltoztatni, de igaza van a tanár úrnak abban, hogy ha itt mi fejlődni szeretnénk, akkor magasabb hozzáadott értékű termelés kellene, magasabban képzett, jobb állapotban lévő minőségi munkaerő-állomány

- mondta erről Trippon Mariann.

Mit adnak nekünk a gyárak?

A miniszterelnök még februári évértékelőjén hirdette meg a 100 új gyár programját, nem sokkal később a Pénzcentrumon meg is néztük, hogy ennek mennyi alapja lehet. Ezen túlmenően tudjuk azt, hogy a BMW-gyár Debrecenben már megkezdte a termelést, a hajdúsági megyeszékhelyen pedig hamarosan megnyílhat a CATL-gyár is: emellett Szegeden is tervezik, építik már a BYD-gyárat. De vajon kívánatos-e a gyárépítés ekkora tempója, lesz-e értelmezhető haszna a GDP-re nézve?

A GDP-hez hozzá fognak tenni, ha elindul a termelés és tud normális kapacitással termelni, csakhogy ennek az az egyik előfeltétele, hogy legyen kereslet. - Mert hiába van kész az a gyár, ha nincsen rá kereslet, akkor nem tudja felfuttatni a termelését a kapacitásainak a határáig. Tehát a külső keresletek, mert azért ezek exportra termelő cégek, ennek élénkülnie kellene, de természetesen, hogyha a gyár elkezd termelni, az a bruttó hazai termékhez hozzátesz. Viszont az más kérdés, hogy ebből mennyi pozitív hozadék lesz, ami itthon fog érződni, tehát hogy a bruttó nemzeti termékhez mit tesz hozzá, mert ugye ezek a gyárak külföldi tőkéből, külföldi hitelből épülnek, nagyon nagy importhányaddal, külföldi munkásokkal dolgoznak, tehát hogy abból az értékből, hozzáadott értékből, amit ők megtermelnek, abból mennyi marad itthon, akár bér, akár profit, akár más formában, az már kérdéses

- mondta erről Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője.

Csak mélyítik az exportfüggőséget a nagy gyárak

Virovácz Péter, az ING vezető elemzője kérdésünkre úgy vélte, hogy hazánk komoly lemaradásban van a termelékenységet tekintve - igaz, hogy bár nem lenne vigasztaló, nincs vele egyedül a környező országokat figyelembe véve.

Alapvetően a produktivitást, tehát a termelékenységet próbáljuk nézni, és ugye ez az, amiben Magyarország - de nagyjából a régió is egyébként - elkezdett eléggé komolyan lemaradozni mostanában. Egész egyszerűen arról van szó, hogy bár létrejönnek új munkahelyek, de ezek gyakorlatilag nem azt jelentik, hogy hatékonyabban, kevesebb erőforrásból tudunk többet előállítani, hanem arról van szó, hogy megint csak úgy bővülünk, hogy munkaerőben azonos mennyiségű terméket állítunk elő

- mondta az elemző. Kitért arra is, hogy mivel fizikai munkakörökről van szó jellemzően, az ipari túlsúly nem oldja meg a munkaerőpiaci, de még az ipari problémákat sem.

Klasszikus fizikai munkakörökről beszélgetünk, ahol nem az van, hogy valamiféle innováció, meg kutatásfejlesztés kellene hozzá  - vagyis amikor kevés humánerőforrásból hozunk létre nagyon magas hozzáadott értéket - hanem kvázi újabb összeszerelő üzemként működünk, és ezért ezt láttuk Magyarországon sok esetben, hogy valóban sok munkahely létrejött az elmúlt időszakban, de azért jellemzően ezek megint csak az ipari túlsúlyt képviselik. Ez a magyar gazdaságnak jelenleg az egyik strukturális problémája, és ezért is látjuk azt, hogy egész egyszerűen nem tud előrelépni a magyar gazdaság produktivitásban, merthogy nem fejlődik a hatékonyság, ugyanabból a rendelkezésre álló forrásból nem tudunk egész egyszerűen többet kihozni, és szerintem itt erről lehet szó, amikor arról beszélgetünk, hogy nem éppen jó irányba mennek a dolgok ebben a tekintetben

- mondta az ING elemzője. Végezetül neki is feltettük azt a kérdést, hogy a már megnyílt, vagy még csak épülő nagy gyárak mekkora részt adhatnak majd hozzá a GDP-hez?

Nem azért, mert ne lennének nagyok, hanem azért, mert amilyen tevékenységet folytatnak, az eddig megszokott lesz a hatásuk – csekély. Az ipari termelésben, exportban kimutatható lesz, a gond az, hogy adott exporthoz - mondjuk 100 eurónyi exportértékhez - nagyjából 80 eurónyi importot kell létrehozni. Ez a probléma ezekkel, ezért nincsen mögötte produktivitás. Nem arról van szó, hogy idehoznak egy egész termelési láncot, nem arról van szó, hogy mire fogják importálni az alkatrészeket, amit a munkaerő össze fog szerelni. Mivel villanyautókról beszélünk, ehhez szükséges alkatrészekről beszélünk, ezek kevésbé szofisztikált termékek, tehát itt maga a hozzáadott érték meglehetősen alacsony; a hozzáadott érték pedig maga a munkaerő, tehát itt arról beszélünk, hogy ez sem fog hatékonyságot javítani. Exportszámokban jól fog kinézni, lesz egy átmeneti GDP-re vonatkozó hatása, de ez tartósan nem oldja meg a gondokat, ráadásul tovább növeli az exportfüggőséget is

- összegzett Virovácz Péter.